Ma Március 5. Szombat, Adorján, Adrián napja van.
Eltolódott értékrend
Olvasmány: Mt 21,33–45
Isten a legdrágábbat adja nekünk. Fontoljuk meg, mire vágyunk!
„Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 34Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. 35A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. 36Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. 37Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. 38[De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége.] 39Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. 40Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?” 41Ezt felelték neki: „Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében.” 42Erre megkérdezte tőlük Jézus: „Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. 43Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. 44És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.” 45Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.”
Magyarázat:
Az egyik legdrámaibb példázatában Jézus arról a szőlősgazdáról beszél, aki bérbe adja a földet, ám a munkások megölik a bevételért küldött szolgákat. A tulajdonos végül saját fiát küldi el, de őt is meggyilkolják a gonosz szőlőművesek. Egyértelmű a példázat értelme: Isten évszázadokon át küldte prófétáit és szolgáit a zsidók közé, de ezeket a prófétákat nagyon ritkán becsülték meg. Végül aztán saját fiát küldte el, de mint tudjuk, később Krisztuson is beteljesedett a példázatban szereplő fiú sorsa. Van azonban egy nagy különbség az Atya és a szőlősgazda között. A szőlőtulajdonos nem tudta, hogy fiával is ilyen kíméletlenül bánnak majd, Isten viszont pontosan tudta, hogy az egyetlen Fiát is megölik majd az emberek, akiket annyira szeret. Mégis elküldte Jézust, hogy beteljesedjen a megváltás azok számára, akik elfogadják. Az ember a bűnbeesés óta egy jelentősen elferdült igazságrendszerben él. Elvesztettük a kontrollt a jó és rossz ismerete fölött. Már nem mindig azt látjuk jónak, értékesnek, amit Isten annak tart. Ennek következményeként kellett Jézusnak meghalnia, aki bár a lehető legértékesebb, legdrágább ajándék volt, mi mégis kigúnyoltuk, leköptük, megvertük és megöltük őt. És sajnos tesszük ezt mind a mai napig áttételesen. Az Atya azonban kegyelemmel válaszolt gonoszságunkra, és adott még lehetőséget a megtérésre. Ne éljünk vissza vele!
(Bacsó Benjámin)
Olvasmány: Mt 21,33–45
Isten a legdrágábbat adja nekünk. Fontoljuk meg, mire vágyunk!
„Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 34Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. 35A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. 36Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. 37Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. 38[De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége.] 39Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. 40Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?” 41Ezt felelték neki: „Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében.” 42Erre megkérdezte tőlük Jézus: „Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. 43Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. 44És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.” 45Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.”
Magyarázat:
Az egyik legdrámaibb példázatában Jézus arról a szőlősgazdáról beszél, aki bérbe adja a földet, ám a munkások megölik a bevételért küldött szolgákat. A tulajdonos végül saját fiát küldi el, de őt is meggyilkolják a gonosz szőlőművesek. Egyértelmű a példázat értelme: Isten évszázadokon át küldte prófétáit és szolgáit a zsidók közé, de ezeket a prófétákat nagyon ritkán becsülték meg. Végül aztán saját fiát küldte el, de mint tudjuk, később Krisztuson is beteljesedett a példázatban szereplő fiú sorsa. Van azonban egy nagy különbség az Atya és a szőlősgazda között. A szőlőtulajdonos nem tudta, hogy fiával is ilyen kíméletlenül bánnak majd, Isten viszont pontosan tudta, hogy az egyetlen Fiát is megölik majd az emberek, akiket annyira szeret. Mégis elküldte Jézust, hogy beteljesedjen a megváltás azok számára, akik elfogadják. Az ember a bűnbeesés óta egy jelentősen elferdült igazságrendszerben él. Elvesztettük a kontrollt a jó és rossz ismerete fölött. Már nem mindig azt látjuk jónak, értékesnek, amit Isten annak tart. Ennek következményeként kellett Jézusnak meghalnia, aki bár a lehető legértékesebb, legdrágább ajándék volt, mi mégis kigúnyoltuk, leköptük, megvertük és megöltük őt. És sajnos tesszük ezt mind a mai napig áttételesen. Az Atya azonban kegyelemmel válaszolt gonoszságunkra, és adott még lehetőséget a megtérésre. Ne éljünk vissza vele!
(Bacsó Benjámin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése