2016. március 27., vasárnap

Napi áhítat


Húsvétvasárnap
Jézus megelőzött


Olvasmány: Mt 28,1–10

Bárhova indulunk, legyünk biztosak abban: Jézus Krisztus velünk jön, de már ott is vár bennünket, ahova megyünk.
„Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. 2És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. 3Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. 4Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. 5Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. 6Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. 7És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!” 8Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. 9[És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.] 10Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.”
Imádkozzunk a föltámadás reménységéért!
 (1Thessz 4,13–14)

Magyarázat:
Ha valahova Jézus Krisztus küld, ne félj odamenni, mert ő már ott lesz előbb, és vár rád.
A gyászban és jövőtlenségben szenvedő húsvéti asszonyok egészen eddig nem értették meg, hogy Isten országa eljött, a jövő elkészült. Az Isten szerinti jövőt ők egészen eddig úgy fogták föl, mint amit az embernek kell megvalósítania lépésről lépésre. Isten ehhez megadja az elképzelést és az erkölcsi szabályokat, sőt a szükséges képességeket (lelki ajándékokat) és a megfelelő embereket is. Számukra Jézus is ilyen megfelelő ember volt, akivel végre megvalósul a jövő. És most hirtelen, a feltámadt Úrral való találkozásban kezd megvilágosodni számukra a valóság: hogy ő él, és Isten. Azonnal leborulnak előtte: imádják. Aztán Jézus azt mondja nekik, hogy a tanítványokat küldjék Galileába, és őket már ott fogja várni.
A feltámadás lényegéhez tartozik az a hit, hogy Jézus Krisztus valóságos módon uralkodik, és már ott uralkodóként van mindenütt, minden helyzetben bennünket megelőzve. Benne hívőként hozzá, mint valódi uralkodóhoz igazíthatjuk lelkünket, akaratunkat, cselekedetünket, bármi is lesz a környezetünk válasza. Mi akkor is egyedül vele számolunk!

(Háló Gyula)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése