Meghalt, hogy nyerjünk
bűnből szabadulást
A
gyötrelemnek hegyéről
Mondjuk
e fájó dalt.
E
gyászos hely a Golgota,
Hol
Megváltónk meghalt.
Nincs
arra szó, hogy mit kellett
Ott
elviselnie,
Úgy megrabolták,
nem maradt
E
földön semmije.
Meghalt,
hogy nyerjünk általa
Bűnből
szabadulást,
Megnyitva
ezzel számunkra
A
mennynek ajtaját.
A
bűnért nem volt áldozat
Semmi
és senki más,
Csak ő,
az Isten báránya,
Az
áldott Messiás.
Ha ő
ily drágán vette meg
E nagy
üdvösséget,
Kell
egymást éppúgy szeretnünk,
Mint ő
szeretett minket!
Balog Miklós, Baptista Gyülekezeti
Énekeskönyv: 99.
Te életadó élet!
Te életadó élet, Halált
törlő halál;
Ki
értem elviselted A büntetést a fán!
Énértem
tűrtél mindent, Bűnterhes lelkemért,
S szent
véred hullt gyógyírként, Üdv s hála mindezért!
Ím
nézem azt a kertet, Hol Jézus küszködött,
Hol
arca verejtéket És szent vért gyöngyözött.
A hálált,
mit megvívott, Én érdemeltem meg,
És mit
oly bőven ontott, A vére mentett meg.
Az
árulónak csókja Bús arcát égeté.
Megkötve
latormódra Vad tömeg vezeté.
Majd
ellenséges kézbe És a helytartóhoz
Átadták
törvényszékre, Az álnok papokhoz.
Megostorozva
állott, Nézd: "Íme az Ember." -
Eltűrte,
szót sem szólott, Hogy sújták ököllel.
Majd szemléld
a szent Bárányt A bűnhődés fáján!
Átszegzék
kezét, lábát, Zord tövis homlokán.
A
váltság drága műve Így véghezvitelt nyert,
Bűnterhes
lelkem üdve Beteljesedést lelt.
Ő
meghalt és én élek, Bár bűnös én voltam.
Ő értem
kezessé lett, S így üdvhöz jutottam.
E.V.Wobeser
nyomán Szak Antal (A hit hangjai 702)
Krisztus
szent keresztje
Áll a Krisztus szent keresztje
Elmúlás
és rom felett,
Krisztusban
beteljesedve
Látom
üdvösségemet.
Bánt a
sok gond, űz a bánat,
Tört
remény vagy félelem?
Ő nem
hágy el, biztatást ad:
Békesség
van énvelem.
Boldogságnak
napja süt rám,
Jóság,
fény jár utamon.
A
keresztfa ragyogásán
Fényesebb
lesz szép napom.
Áldássá
lesz ott az átok,
Megbékéltet
a kereszt;
El nem
múló boldogságod,
Békességed
ott keresd!
Áll a
Krisztus szent keresztje
Elmúlás
és rom felett,
Krisztusban
beteljesedve
Látom
üdvösségemet.
I Bowring – Ford.: Csomasz Tóth Kálmán
(BGyÉ. 253. HH. 101)
Értünk átokfára
ment
Hálával áldunk, Istenünk,
Mert Fiad elküldted nekünk,
Ki mennyből földre jött közénk,
És így ma Véle élhetünk.
Elhagyta égi lakhelyét,
Élővé tette az Igét,
Hogy megismerje a világ
Annak megmentő erejét.
Bűntelen volt Ő, tiszta, szent;
De értünk átokfára ment,
Hogy ott legyőzzön bűnt, halált;
Lelkünk megváltást Benne nyert.
Hálával áldunk, Istenünk,
Mert Fiad elküldted nekünk,
Ki vére által megtisztít,
És így van örök életünk.
Nagy László (BGyÉ.
276. HH. 274)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése