Mint egy fáradt csiga
Mint egy fáradt csiga
Verejtékezve hordja börtönét,
Évetlen évek óta hordod
Fojtó csigaházad, a gondot.
Nem is te őt: már téged ő cipel,
Magadnál ötvenszer nagyobb.
Erőlködő csepp hangyaférget.
Zihál a melled és csuklik a térded.
Belégubózol, mint egy sunyi sün,
Tüskepáncélod szétmered.
Jaj, kívül-belül gyilkos köpeny ez:
Kívül riaszt, belül vérig sebez.
De most az Isten egy napot,
Egy lélekzetvevős napot,
Embernek valót, engedett, -
Siess, hajítsd le terhedet!
Hajítsd le, aztán vedd fel újra,
Ne bánd, ha még a lábad reszket:
Vedd fel, de úgy vedd, mint Simon,
A cirénei, a keresztet.
Sik Sándor
(Hozsannázó napok III, 459.)
HÉTKÖZNAP -
JÉZUSSAL
Nem
híg romantikát,
nem
múló hangulatot,
nem
szalmaláng-tüzet -
de azt kérem, Uram:
hűséggel,
komolyan
járhassak
mindig veled.
Hétköznapokon
át
és
súlyos terhek alatt
lépteim
úgy vezesd:
legyen fénylő jelem,
hittel
vállalt jelen,
utam,
sorsom: a kereszt.
Hordoztad
válladon,
vállaltad
vasszögeit
s a
töviskoronát.
S mert ott hullott a vér
énértem,
bűnösért:
követlek
mindenen át.
Húsvét
titkát hiszem.
A
véres, durva kereszt
tudom,
nem vereség.
Ha itt időm letelt
s
magába zár a föld:
fölöttem
nyílik az ég.
Hétköznapokon át
és
súlyos terhek alatt
bátran
helytállni jó!
Örök életünk van,
így
munkánk az Úrban
sosem
hiábavaló.
Siklós
József
A gyöngyhalász
A
tengermély: a lét titok-világa.
A költő:
gyöngyhalász, ki messze-mélybe
mint
Krisztus hajdan poklokra - alászáll,
hogy
gyöngy-győzelmet hozzon napvilágra.
A gyöngy:
a kimondás varázsigéje.
Az
ős-Logosz. A gyöngyház-fényű érték.
Ott zsong
ez minden szívnek ősködében,
feltörni
vágyó, kusza képzetekben.
A vers: a
lét-titok vénuszi teste.
Isten-darab.
Az intuíciónak
áldott
szülöttje. Föld-megváltó Gyermek.
A mélybe
szállás: nagy, szent szenvedések
sora,
egész a kín-kereszt-halálig.
Mert -
jaj! - a drágagyöngyért lenn, a tenger
ölén, a
mélyben, annyi gyötrelem jár!
Ki
költemény-kagylókat vájsz a mélyből
elő,
Költő, vigyázz! - Minden kagylóban
gyöngyszem
legyen! A kagyló héja gombnak
jó lesz
talán, de ez nem hivatásod,
hogy
gomb-készítő légy. Te gyöngyhalász vagy.
Ha halsz,
hát megváltás legyen halálod
gyümölcse.
S hidd el, érdemes egyért is.
Gerzsenyi Sándor, 1963 (Első kéve, 241. old.)
Mindennapi kenyér
Amit én álmodom:
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És - nincs tovább.
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És - nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet.
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet.
Reményik Sándor, 1920
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése