Keresztény versek

Mint egy fáradt csiga

Mint egy fáradt csiga

Verejtékezve hordja börtönét,

Évetlen évek óta hordod

Fojtó csigaházad, a gondot.

Nem is te őt: már téged ő cipel,

Magadnál ötvenszer nagyobb.

Erőlködő csepp hangyaférget.

Zihál a melled és csuklik a térded.

Belégubózol, mint egy sunyi sün,

Tüskepáncélod szétmered.

Jaj, kívül-belül gyilkos köpeny ez:

Kívül riaszt, belül vérig sebez.

De most az Isten egy napot,

Egy lélekzetvevős napot,

Embernek valót, engedett, -

Siess, hajítsd le terhedet!

Hajítsd le, aztán vedd fel újra,

Ne bánd, ha még a lábad reszket:

Vedd fel, de úgy vedd, mint Simon,

A cirénei, a keresztet.

                 Sik Sándor

(Hozsannázó napok III, 459.)

HÉTKÖZNAP  -  JÉZUSSAL

Nem híg romantikát,

nem múló hangulatot,

nem szalmaláng-tüzet -

    de azt kérem, Uram:

hűséggel, komolyan

járhassak mindig veled.

Hétköznapokon át

és súlyos terhek alatt

lépteim úgy vezesd:

    legyen fénylő jelem,

hittel vállalt jelen,

utam, sorsom: a kereszt.

Hordoztad válladon,

vállaltad vasszögeit

s a töviskoronát.

    S mert ott hullott a vér

énértem, bűnösért:

követlek mindenen át.

Húsvét titkát hiszem.

A véres, durva kereszt

tudom, nem vereség.

    Ha itt időm letelt

s magába zár a föld:

fölöttem nyílik az ég.

     Hétköznapokon át

és súlyos terhek alatt

bátran helytállni jó!

    Örök életünk van,

így munkánk az Úrban

sosem hiábavaló.

                                   Siklós József

A gyöngyhalász

A tengermély: a lét titok-világa.

A költő: gyöngyhalász, ki messze-mélybe

mint Krisztus hajdan poklokra - alászáll,

hogy gyöngy-győzelmet hozzon napvilágra.

A gyöngy: a kimondás varázsigéje.

Az ős-Logosz. A gyöngyház-fényű érték.

Ott zsong ez minden szívnek ősködében,

feltörni vágyó, kusza képzetekben.

A vers: a lét-titok vénuszi teste.

Isten-darab. Az intuíciónak

áldott szülöttje. Föld-megváltó Gyermek.

A mélybe szállás: nagy, szent szenvedések

sora, egész a kín-kereszt-halálig.

Mert - jaj! - a drágagyöngyért lenn, a tenger

ölén, a mélyben, annyi gyötrelem jár!

Ki költemény-kagylókat vájsz a mélyből

elő, Költő, vigyázz! - Minden kagylóban

gyöngyszem legyen! A kagyló héja gombnak

jó lesz talán, de ez nem hivatásod,

hogy gomb-készítő légy. Te gyöngyhalász vagy.

Ha halsz, hát megváltás legyen halálod

gyümölcse. S hidd el, érdemes egyért is.

Gerzsenyi Sándor, 1963 (Első kéve, 241. old.)

Mindennapi kenyér

Amit én álmodom:
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege, 
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat. 
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, 
Lelki kenyér az éhező szíveknek, 
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, 
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán, 
Nem hívságos ünnepi lobogó 
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, 
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, 
Ha tollat fogok: kenyeret szelek. 
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után, 
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú, 
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt. 
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És - nincs tovább.

Az álmom néha kemény, keserű, 
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér, 
De benne van az újrakezdés magja, 
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet.

Reményik Sándor, 1920