2016. március 21., hétfő

Keresztény versek

Mint egy fáradt csiga

Mint egy fáradt csiga
Verejtékezve hordja börtönét,
Évetlen évek óta hordod
Fojtó csigaházad, a gondot.

Nem is te őt: már téged ő cipel,
Magadnál ötvenszer nagyobb.
Erőlködő csepp hangyaférget.
Zihál a melled és csuklik a térded.

Belégubózol, mint egy sunyi sün,
Tüskepáncélod szétmered.
Jaj, kívül-belül gyilkos köpeny ez:
Kívül riaszt, belül vérig sebez.

De most az Isten egy napot,
Egy lélekzetvevős napot,
Embernek valót, engedett, -
Siess, hajítsd le terhedet!

Hajítsd le, aztán vedd fel újra,
Ne bánd, ha még a lábad reszket:
Vedd fel, de úgy vedd, mint Simon,
A cirénei, a keresztet.
                 Sik Sándor
(Hozsannázó napok III, 459.)
HÉTKÖZNAP  -  JÉZUSSAL

Nem híg romantikát,
nem múló hangulatot,
nem szalmaláng-tüzet -
    de azt kérem, Uram:
hűséggel, komolyan
járhassak mindig veled.

Hétköznapokon át
és súlyos terhek alatt
lépteim úgy vezesd:
    legyen fénylő jelem,
hittel vállalt jelen,
utam, sorsom: a kereszt.

Hordoztad válladon,
vállaltad vasszögeit
s a töviskoronát.
    S mert ott hullott a vér
énértem, bűnösért:
követlek mindenen át.

Húsvét titkát hiszem.
A véres, durva kereszt
tudom, nem vereség.
    Ha itt időm letelt
s magába zár a föld:
fölöttem nyílik az ég.

     Hétköznapokon át
és súlyos terhek alatt
bátran helytállni jó!
    Örök életünk van,
így munkánk az Úrban
sosem hiábavaló.
                                   Siklós József



A gyöngyhalász

A tengermély: a lét titok-világa.
A költő: gyöngyhalász, ki messze-mélybe
mint Krisztus hajdan poklokra - alászáll,
hogy gyöngy-győzelmet hozzon napvilágra.
A gyöngy: a kimondás varázsigéje.
Az ős-Logosz. A gyöngyház-fényű érték.
Ott zsong ez minden szívnek ősködében,
feltörni vágyó, kusza képzetekben.
A vers: a lét-titok vénuszi teste.
Isten-darab. Az intuíciónak
áldott szülöttje. Föld-megváltó Gyermek.
A mélybe szállás: nagy, szent szenvedések
sora, egész a kín-kereszt-halálig.
Mert - jaj! - a drágagyöngyért lenn, a tenger
ölén, a mélyben, annyi gyötrelem jár!
Ki költemény-kagylókat vájsz a mélyből
elő, Költő, vigyázz! - Minden kagylóban
gyöngyszem legyen! A kagyló héja gombnak
jó lesz talán, de ez nem hivatásod,
hogy gomb-készítő légy. Te gyöngyhalász vagy.
Ha halsz, hát megváltás legyen halálod
gyümölcse. S hidd el, érdemes egyért is.
Gerzsenyi Sándor, 1963 (Első kéve, 241. old.)
Mindennapi kenyér

Amit én álmodom:
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege, 
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat. 
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, 
Lelki kenyér az éhező szíveknek, 
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, 
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán, 
Nem hívságos ünnepi lobogó 
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, 
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, 
Ha tollat fogok: kenyeret szelek. 
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után, 
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú, 
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt. 
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És - nincs tovább.

Az álmom néha kemény, keserű, 
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér, 
De benne van az újrakezdés magja, 
De benne van a harchoz új erő, -
De benne van az élet.

Reményik Sándor, 1920

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése