Húsvét Keresztény énekek

 Sillye Jenő - Föltámadt, alleluja

 Föltámadt, alleluja

Csak álltak szótlanul,
a dárda földre hullt,
itt más erő az Úr,
itt más erő az Úr!

Az éj az hosszú volt,
de eltűnt már a Hold,
a hajnal felsikolt,
a hajnal felsikolt:

Refr. Föltámadt! Allelúja!
Föltámadt! Allelúja!

Elég volt már, elég,
fénnyel hinti az ég
az új nap reggelét.
az új nap reggelét.

Virágban áll a rét,
virágos úton át
valaki jön feléd.
valaki jön feléd.

Refr. Föltámadt! Allelúja!
Föltámadt! Allelúja!

Virágban áll a rét,
virágos úton át
Jézus jön feléd,
Jézus jön feléd!

Mike Duó - Krisztus Úr!

Krisztus Úr, a nagy Király! Halleluja!
Krisztus Úr, a nagy Király! Halleluja!

Betlehem, hol földre jött, Halleluja!
És itt élt a nép között. Halleluja!

Golgotán ki megváltott, Halleluja!
Harmadnap feltámadott. Halleluja!

Ő tisztít a bűntől meg. Halleluja!
Vére ad új életet. Halleluja!

Egy nap majd, ha visszajön, Halleluja!
Mily jó lesz ott nála fönn! Halleluja!

ISTEN ÚGY SZERETTE 
God So Love The World - Reuben Morgan / Csuka László, Friderika

Isten úgy szerette a világot, 
a Fiát adta érte, aki eljött, hogy megmentse. 
Aki hisz Őbenne örökké él, 
valaki hisz benne örökké él. 
A Bárány feltámadt dicsőségben. 
Hálával tartozunk, Menny és föld imádja Őt.

Boanergész - Mennek az asszonyok...

1. Mennek az asszonyok,mennek az Úr sírjához
Keresik azt akit megöltek,keresik azt akit szerettek.
Mennek az asszonyok.

2., Mennek az asszonyok,mennek az Úr sírjához. 
Kezükben fehér gyolcs,szívükben fájdalom.
Mennek az asszonyok.

Refr.: II: Miért keresitek Őt,az élőt a holtak között,
miért keresitek Őt?
Nincsen itt,feltámadott
nincsen itt,feltámadott. :II
3. Jézus megmondta: harmadnapra feltámad.
Üres már a sír-terjedjen a hír:
Él a mi megváltónk.

4., Mennek az asszonyok,mi is megyünk utánuk.
Szívünkben nagy öröm,ujjongjon a Föld:
Jézus Ő az Úr!

Refr. 2X 

Húsvét hajnalán 

Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír fele hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár
és csattog az ének, száll által a légen
fel, fel az ég felé ... Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttük ment még,
és ajkán az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak, a fáradtaknak!
Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe
és suhog a korbács és csattog az ostor,
hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? - Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra: csakúgy ... úgy mint régen.

Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, aki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten, anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!
Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír fele hárman,
nagypénteki gyásszal, húsvéti sugárban.

Hogy látnák szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.
A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!

Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.

Húsvétkor ha nincs még húsvéti szíved,
a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón, búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állani feltámadottan.