Napi áhítat

Késik, de nem marad el!
Ma Március 17. Csütörtök, Gertrúd, Patrik napja van.

Olvasmány: Mt 25,1–13

Mid van, ami a nagy változások közt is megmarad?
„Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.

2Öt közülük balga volt, öt pedig okos.

3A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat,

4az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban.

5[Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.] 6Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! 7Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat.

8A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik.

9Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak.

10Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. 11Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!

12Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket

.” 13„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”

Magyarázat:
Összetett, bonyolult a vég eseményeinek sora. Az Úr, aki kézben tart mindent, figyel az emberre, az emberi lélek változásaira, a népekre, a gonoszság erőire, az üldözöttekre, a mártírokra, és előtte van a születendő új nemzedékek között mindazoknak az élete is, akik még elfogadhatják az üdvözítő kegyelmet. Mi többnyire csak a saját korunk eseményei közt tájékozódunk, és így sürgetjük az igazság érvényesülését, és nyögdécselünk, hogy mikor hozza már fel az Úr az övéinek igazát, és mikor lesz már nyilvánvalóvá minden létező előtt, hogy a Krisztusban hívőnek van igaza. Az Úr azonban még visszatartja a végidők berobbanó eseménysorozatát. Vár, de képtelenek vagyunk pontosan megérteni, hogy mire is. Viszont bízunk benne. Ő a mi Urunk, aki élete árán vásárolt meg minket önmagának. Azt kérte, hogy legyünk hűségesek, állandóan éberek, és azt ígérte, hogy visszatér, és akkor elkezdődik hívei életében az a mennyei szakasz, melyre ámulattal és vágyakozással tekintünk. Viszont azt is látjuk, hogy társaink közül némelyek felületesen készülnek. A rövid távú célokra összpontosítanak, mondogatva, hogy késik az Úr, mert „mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van” (2Pt 3,4b). Pedig a hosszú távú célokra is figyelni kellene, készülve, keresve azt, ami az Úr érkezésével együtt járó nagy változások között is megmarad. Mert biztosan eljön! Megtartja ígéretét.

(Lukács Tamás)