Napi áhítat

Ma Március 16. Szerda, Henrietta napja van.

Boldog a megbízatását teljesítő hívő


Olvasmány: Mt 24,23–51

Boldoggá az teszi az embert, ha elszántan végzi azt, amiről tudja, hogy a dolga.
„Akkor, ha valaki ezt mondja nektek:

 Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek!

 24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is.

25 Íme, előre megmondtam nektek! 26Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek!

27 Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is.

 28 Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.”

29 „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.

30 És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.

 31 És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.”

 32 „Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

 33 Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt. 34Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik.

35 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”

 36 „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.

37 Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is.

38 Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, 39

és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.

 40 Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik,

 41 két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

42Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti URatok!”

43„Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába.

44Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” „:

45Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében?

 46[Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!]

47Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.

 48Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram,

49és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel:

 50megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja;

 51akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

Magyarázat:
A végidők eseményzivatara minden élőt megrendít. A világra szakadó rettenet olyan mérvű lesz, hogy maga az Úr is halálosan megrendítőnek nevezi: „Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek.” (Lk 21,26) A félelmes események közepette is Krisztus a maga háza népét munkára, szolgálatra rendelte. Krisztus „házának” működő belső rendje biztonságot és céltudatosságot hirdet. A ház szolgái – a világban bekövetkező változások ellenére – rendíthetetlenül végzik feladataikat. Minden hűséges szolga azt teszi, amit Ura rábízott. Lehetséges, hogy itt is lesznek némelyek, akik visszaélnek a helyzettel, amikor személyes érdekeiket helyezik mindenek elé, és dőzsölnek a ház gazdagságát magukra pazarolva, de nem mindenki tesz így. Ott vannak a hűségesek: akik felügyelnek az egész házra, szolgatársaikra, helyzetükre, szükségleteikre, és fáradhatatlanul dolgoznak, nem engedve, hogy Uruk házában eluralkodjon a romlás. Jézus boldognak mondja ezeket. Boldogságuk nem ismeretlen távoli jövő remélt érzülete, hanem ott és akkor, amikor végzik feladataikat. A hívő tanítvány boldogsága: az Úr tetszésére elvégzett munka. Pál gondolkodásában válhat igazán érthetővé mindez: „arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki.” (2Kor 5,9)

(Lukács Tamás)