Ma Március 14. Hétfő, Matild napja
van.
Jézus újra meg újra próbál megmenteni
Olvasmány: Mt 23,37–24,2
Jézus Krisztus soha nem mond le az emberről, az utolsó pillanatig küzd azért, hogy igazi életünk legyen.
„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, [hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!] 38Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. 39Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az ÚR nevében jön!”
Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. 2Ő azonban így szólt hozzájuk: „Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
Magyarázat:
Akarata ellenére senkit sem lehet megmenteni, sem Istennel megbékíteni. Vadlovakat vagy elvadult lovakat nem lehet beterelni a karámba, hiába fenyeget jégeső vagy zivatar. Hiába a mentő szándék, ha eltérő érdek dominál a szívben. Ilyennek látta az Úr Jézus Jeruzsálemet és az első szövetségben élőket, és ugyanilyennek látjuk azokat a kortársainkat is, akik elfordultak az Úrtól, és megkeményítették a szívüket Isten iránt. Hívjuk őket, hirdetjük az igét, erővel szólal meg az evangélium számukra is, de amíg nincs fogadókészség Krisztus üzenetére, addig menthetetlenek. Az Úr Jézus kemény szívű kortársai iránti szeretete példaadó. Minden elutasítás és ellene irányuló támadás mellett is utat keresett a megkeményedett szívekhez. Látta a közeledő veszedelmet, és tudta, hogy csak az menekül meg, aki Istenhez helyes ismeret alapján igazodik, de nem kellett a tanítása. Személye utálttá és megvetetté lett, mert nem változtatott az igeértelmezésén, és emiatt végül megölték. Pedig szándéka biztonságot és életet hozott volna a megmentetteknek: „hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit”. Lehet ennél többet tenni valakikért? – És mégis elutasító volt a válasz: „de ti nem akartátok!” Ezek az evangélium legszomorúbb részei. Élhettek volna Isten szeretetében, de fontosabb volt számukra a pillanatnyi siker meg a lélek nélküli tradíció. Emiatt menthetetlenül elvesztek.
(Lukács Tamás)
Olvasmány: Mt 23,37–24,2
Jézus Krisztus soha nem mond le az emberről, az utolsó pillanatig küzd azért, hogy igazi életünk legyen.
„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, [hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!] 38Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. 39Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az ÚR nevében jön!”
Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. 2Ő azonban így szólt hozzájuk: „Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
Magyarázat:
Akarata ellenére senkit sem lehet megmenteni, sem Istennel megbékíteni. Vadlovakat vagy elvadult lovakat nem lehet beterelni a karámba, hiába fenyeget jégeső vagy zivatar. Hiába a mentő szándék, ha eltérő érdek dominál a szívben. Ilyennek látta az Úr Jézus Jeruzsálemet és az első szövetségben élőket, és ugyanilyennek látjuk azokat a kortársainkat is, akik elfordultak az Úrtól, és megkeményítették a szívüket Isten iránt. Hívjuk őket, hirdetjük az igét, erővel szólal meg az evangélium számukra is, de amíg nincs fogadókészség Krisztus üzenetére, addig menthetetlenek. Az Úr Jézus kemény szívű kortársai iránti szeretete példaadó. Minden elutasítás és ellene irányuló támadás mellett is utat keresett a megkeményedett szívekhez. Látta a közeledő veszedelmet, és tudta, hogy csak az menekül meg, aki Istenhez helyes ismeret alapján igazodik, de nem kellett a tanítása. Személye utálttá és megvetetté lett, mert nem változtatott az igeértelmezésén, és emiatt végül megölték. Pedig szándéka biztonságot és életet hozott volna a megmentetteknek: „hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit”. Lehet ennél többet tenni valakikért? – És mégis elutasító volt a válasz: „de ti nem akartátok!” Ezek az evangélium legszomorúbb részei. Élhettek volna Isten szeretetében, de fontosabb volt számukra a pillanatnyi siker meg a lélek nélküli tradíció. Emiatt menthetetlenül elvesztek.
(Lukács Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése