Napi áhítat

Ma Március 21. Hétfő, Benedek napja van.

A pászka új értelme


Olvasmány: Mt 26,1–35

Minden úrvacsorában arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztusban Isten örök szövetséget kötött velünk.
„Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:

 2„Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvét ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék.”

3Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei Kajafás főpap palotájában,

4és megegyeztek abban, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.

5De ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között.” Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, 7odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére.

8Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: „Mire való ez a pazarlás?

 9Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni.”

10Amikor Jézus észrevette, ezt kérdezte tőlük: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem,

11mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.

 12Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő.

13Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!”

14 Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz,

15és így szólt: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki.

 16Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle:

17 „Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?”

18Ő ezt válaszolta: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.”

19A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

20Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.

 21Evés közben így szólt: „Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem.”

 22Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?”

23Ő pedig így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

 24Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”

25Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: „Talán csak nem én vagyok az, Mester?” „Te mondtad” - felelte neki.

26[Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” ]

27Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan,

28mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

 29De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.”

 30Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. 31Akkor így szólt hozzájuk Jézus: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.

 32De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.”

33Ekkor Péter így szólt hozzá: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.”

34Jézus pedig ezt mondta neki: „Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” 35Péter így válaszolt: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.”

Magyarázat:
Nagyhét van, halleluja! Nem tudom, egyet­értesz-e ez istendicsérettel a Jézus utolsó hetére emlékezés okán. Állítom, hogy ennél fontosabb hét nem volt a világtörténelemben. Az emberiség nagy többsége persze nem ezt állítja. Vagy mert mást értékelnek nagyobbra, vagy mert erről a hétről nem is tudnak.
Jézus utolsó hete egyben a zsidók évenkénti ünnepe, a kovásztalan kenyerek hét napja volt. Niszán hónap 14-ével kezdődött, aznap volt a pászka. Emlékünnep az egyiptomi szabadulásról, amikor a bárányvérrel bekent ajtók mellett elhaladt az Úr, elsőszülötteiket megkímélte. Ekkor készítették elő a pászkavacsorát: kovásztalan kenyeret, bort, keserűfüveket, párolt gyümölcsből mártást és a bárányt. Naplemente után éjfélig fogyasztották el. Ez volt Jézus utolsó vacsorája földi életében.
Mindenki készülődött az ünnepre. Jézus tanítványai a szokásokat is Jézushoz igazították. Ellenségei álnok csellel halálát keresték. Júdás meg a pászkaestén szokásos ajándékozásból is hasznot akart húzni... Mi is más- és másképpen készülődünk.
De közben látjuk-e Jézust, aki kenyérnek és bornak e földi életen túli jelentőséget ad? Örök életet kínál nekünk, testével és vérével. S új értelmet szerez ünnepnek és hétköznapoknak. Mert ő a Bárány, aki miatt Isten megkímél minket a haláltól. Élj vele!

(Papp Dániel)