Zsoltárok 2

Zsoltárok 2

Isten és felkentje diadalmaskodik

¹Miért tombolnak a népek,

milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?

²Összegyűlnek a föld királyai,

a fejedelmek együtt tanácskoznak

az Úr ellen és felkentje ellen:

³Dobjuk le magunkról bilincseiket,

tépjük le köteleiket!

⁴A mennyben lakozó kineveti,

az Úr kigúnyolja őket.

⁵Majd így szól hozzájuk haragjában,

izzó haragjában így rémíti meg őket:

⁶Én kentem föl királyomat

szent hegyemen, a Sionon!

⁷Kihirdetem az Úr végzését.

Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy!

Fiammá tettelek ma téged!

⁸Kérd tőlem, és neked adom

örökségül a népeket,

birtokul a földkerekséget.

⁹Összetöröd őket vasvesszővel,

szétzúzod, mint a cserépedényt!

¹⁰Azért ti, királyok, térjetek észhez,

okuljatok, ti, bírái a földnek!

¹¹Félelemmel szolgáljátok az Urat,

reszketve vigadjatok!

¹²Csókoljátok a fiút,

hogy meg ne haragudjék,

és el ne pusztuljatok az úton.

Mert hamar föllángol haragja,

de mind boldog, aki hozzá menekül!