Napi áhítat
Ma Március 30. Szerda, Zalán napja
van.
Jézus tettének alapja és magyarázata
Olvasmány: Mt 12,1–8
Jézus éli az életet, hatása ezért óriási és ellenállhatatlan. Az ilyen életet semmi nem gyűri le.
„Abban az időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni. 2Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: „Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.” 3Ő pedig ezt válaszolta nekik: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? 4Bement az Isten házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak. 5Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek? 6[De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt.] 7Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot - nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. 8Mert az Emberfia ura a szombatnak.”
Magyarázat:
A Teremtő magasztosabb a teremtettségnél. Krisztus szentebb a szent dolgoknál. Isten az élet pártján áll.
Óriási összemosás, amikor az életet és az életet segítő szabályokat összemossuk, és azt hisszük, hogy végül a puszta szabálykövetés és szabálybetartatás életet fog produkálni. Belülről gyötrelmes, kívülről viszont szánalmas, amikor egy házasság, egy család, egy baráti kör, egy gyülekezet a külső közönsége számára igyekszik fenntartani, sikeresnek mutatni önmagát, miközben már rég kiüresítette magát. Mintha a szervezettség, a közös cselekvés, a programok helyettesíteni tudnák magát az életet. Farizeus barátaink azt hitték, hogy az életet a mérhető dolgokban (szabálykövetés, a törvények betartása) kell keresni. Szegény barátaink precíz és aprólékos igyekezettel mindent megtettek, hogy minden mértéknek megfeleljenek, csak élet nem volt bennük. És észre sem vették.
Így van mindenki, aki az életnél többre tartja a mások által is mérhető látszatot, a mások általi megbecsültséget. Pedig az élet sokkal inkább helyes hozzáállás, mint teljesítmény: inkább irgalmasság, mint áldozat.
(Háló Gyula)
Olvasmány: Mt 12,1–8
Jézus éli az életet, hatása ezért óriási és ellenállhatatlan. Az ilyen életet semmi nem gyűri le.
„Abban az időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni. 2Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: „Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.” 3Ő pedig ezt válaszolta nekik: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? 4Bement az Isten házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak. 5Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek? 6[De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt.] 7Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot - nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. 8Mert az Emberfia ura a szombatnak.”
Magyarázat:
A Teremtő magasztosabb a teremtettségnél. Krisztus szentebb a szent dolgoknál. Isten az élet pártján áll.
Óriási összemosás, amikor az életet és az életet segítő szabályokat összemossuk, és azt hisszük, hogy végül a puszta szabálykövetés és szabálybetartatás életet fog produkálni. Belülről gyötrelmes, kívülről viszont szánalmas, amikor egy házasság, egy család, egy baráti kör, egy gyülekezet a külső közönsége számára igyekszik fenntartani, sikeresnek mutatni önmagát, miközben már rég kiüresítette magát. Mintha a szervezettség, a közös cselekvés, a programok helyettesíteni tudnák magát az életet. Farizeus barátaink azt hitték, hogy az életet a mérhető dolgokban (szabálykövetés, a törvények betartása) kell keresni. Szegény barátaink precíz és aprólékos igyekezettel mindent megtettek, hogy minden mértéknek megfeleljenek, csak élet nem volt bennük. És észre sem vették.
Így van mindenki, aki az életnél többre tartja a mások által is mérhető látszatot, a mások általi megbecsültséget. Pedig az élet sokkal inkább helyes hozzáállás, mint teljesítmény: inkább irgalmasság, mint áldozat.
(Háló Gyula)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése