Ma Március 28. Hétfő, Gedeon, Johanna napja
van.
Feltámadásának bizonyítéka: velünk van
Olvasmány: Mt 28,11–20
Amikor azt tesszük a világgal, amivel Jézus Krisztus megbízott, akkor rájövünk, hogy ő mindig velünk van.
„Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. 12Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, 13és így szóltak: „Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt amíg mi aludtunk. 14És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból.” 15Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.” A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. 18Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; [és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.]”
Magyarázat:
Még a legbizalmasabb kapcsolatban, a szerelemben és a házasságban sem engedjük meg a másiknak, hogy minden pillanatban velünk legyen. Még inkább így van másokkal. Talán az öntudatlan szégyenérzetünk is részes ebben a távolságtartásban. Teher is lenne, ha valaki mindig mindenütt állandóan mellettünk lenne.
Jézus Krisztus pedig azt mondja: „veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”.
Sokan csak a világ végére gondolnak, amikor azt hallják, hogy Isten előtt leplezetlenül kell megállni. Pedig már most is így van: nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt (Zsid 4,13).
Van, aki Jézus Krisztusnak ebből az állandó velünk- és jelenlétéből ítéletet olvas ki magának, és van, aki pedig bátorítást. Minden attól függ, hogy valakinek elsősorban Jézus Krisztus a megváltója, vagy a parancsoló és ítélő Istene.
A tanítványoknak Jézus Krisztus – mint testamentumát – elmondja a tennivalókat, de hozzáteszi: veletek vagyok minden napon. Hozzáteszi, hogy bátorítsa őket, hogy sose érezzék, sose tudják magukat egyedül. Mert Jézus Krisztus állandó velünk léte nem jutalom a jól végzett munkáért, hanem megelőlegező bátorítás a munkához.
(Háló Gyula)
Olvasmány: Mt 28,11–20
Amikor azt tesszük a világgal, amivel Jézus Krisztus megbízott, akkor rájövünk, hogy ő mindig velünk van.
„Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. 12Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, 13és így szóltak: „Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt amíg mi aludtunk. 14És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból.” 15Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.” A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. 18Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; [és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.]”
Magyarázat:
Még a legbizalmasabb kapcsolatban, a szerelemben és a házasságban sem engedjük meg a másiknak, hogy minden pillanatban velünk legyen. Még inkább így van másokkal. Talán az öntudatlan szégyenérzetünk is részes ebben a távolságtartásban. Teher is lenne, ha valaki mindig mindenütt állandóan mellettünk lenne.
Jézus Krisztus pedig azt mondja: „veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”.
Sokan csak a világ végére gondolnak, amikor azt hallják, hogy Isten előtt leplezetlenül kell megállni. Pedig már most is így van: nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt (Zsid 4,13).
Van, aki Jézus Krisztusnak ebből az állandó velünk- és jelenlétéből ítéletet olvas ki magának, és van, aki pedig bátorítást. Minden attól függ, hogy valakinek elsősorban Jézus Krisztus a megváltója, vagy a parancsoló és ítélő Istene.
A tanítványoknak Jézus Krisztus – mint testamentumát – elmondja a tennivalókat, de hozzáteszi: veletek vagyok minden napon. Hozzáteszi, hogy bátorítsa őket, hogy sose érezzék, sose tudják magukat egyedül. Mert Jézus Krisztus állandó velünk léte nem jutalom a jól végzett munkáért, hanem megelőlegező bátorítás a munkához.
(Háló Gyula)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése