Húsvét- Keresztény versek

ROHANÁS KÖZBEN      

Ketten futottunk. János megelőzött.

Tüdeje-szíve jobban bírja. Ifjú.

De nem volt mersze, hogy sírodba lépjen.

Mikor a fehér lepleket megláttam,

Villám hasított szívembe, agyamba:

A rablók, lám, most újra elraboltak!

De angyal szólt szelíden: Kit kerestek?

Holtak között élő miként lehetne?!

Siessetek! A hegyen vár reátok.

Irgalmas Jézus! - Neved megtagadtam.

Mint gyáva eb, nyüszítve szükölt lelkem.

Lehet még nálad irgalom számomra?

Fogadkoznom mit érne? Térdre hullok

Előtted, áldott, égi üdvözítőm!

Szikla leszek? - Te légy örök Kőszálam!

Azt hitték, eltemettek. Ám a kőtömb

Elhengerült. Te győztesen kijöttél.

Nincs hatalom, amely Téged legyőzhet!

         Gerzsenyi Sándor

(Mustármagok)

MEGNYÍLT A SÍR  

Szent húsvéti hajnalán

Megnyílt a sír

,,Legyőzve a halál!’’

Szárnyal a hír...

Feltámadt Ő

Az Isten szent Fia.

Nincs ott a kő

Mert él, halleluja!

Él! Jézus él!

Boldog mind, aki hisz.

A menny a cél,

S Ő minket odavisz.

         Varga Erzsébet

                                     (Mustármagok)

FELTÁMADOTT     

Zeng-bong a húsvéti harang,

s mint millió fehér galamb;

ujjongva röppen szét a hang

elűzni gondot, bánatot:

- Feltámadott! Feltámadott!

Tavaszi szél repes, dalol,

fű kacag az avar alól;

fa a fának, hegy a völgynek

adja tovább a szózatot:

- Feltámadott! Feltámadott!

Feslő levél erről susog,

kicsiny és nagy legátusok

viszik a nagy hírt szerteszét:

nem maradt sírban a Halott,

- Feltámadott! Feltámadott!

Ne sírj özvegy, ne sírj árva,

nincs a sír örökre zárva,

ölelheted még boldogan,

ki egyidőre itthagyott...

- Feltámadott! Feltámadott!

Ne sírjatok édesanyák,

a síron túl egy új világ,

tökéletes öröm árad,

és semmi meg nem rothad ott...

- Feltámadott! Feltámadott!

Ujjongj béna, szegény, beteg,

virulni fog még életed,

gazdag leszel, ép és erős,

jövőd Krisztusra bízhatod:

- Feltámadott! Feltámadott!

Halld meg te is, küzdő magyar:

bús sorsod éje nem takar,

higgy annak, ki örökre él,

s felkél, majd fényes szép napod!

- Feltámadott! Feltámadott!

Húsvéti hír, lobogj, lobogj,

s minden szívet egy hitbe fogj,

ez a szegény, beteg világ

higgye a boldog szózatot:

- Feltámadott! Feltámadott!

Ujjongj szívem, dalolj remény!

Él Krisztus, s Benne élek én,

nem ijeszt halál, sem pokol:

porrá lesz bár szívünk, agyunk,

feltámadunk! Feltámadunk!

         Bódás János

(Mustármagok 212 old. )

HÚSVÉTI HIT    

Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,

a húsvéti hit győzelmes marad.

- Az Úr feltámadt! - vallja millió szív,

s nem roskad össze semmi súly alatt.

Én sem hajlok a hitető beszédre,

nagyképű bölcseknek nem hódolok,

de, - tördelvén a titkok néma zárát, -

csak azt hiszem, mit megtapasztalok,

de mit nem érzek vak, süket kezemmel,

s hová nem ér el káprázó szemem,

Lelkemmel látom azt, melynek ha szárnyal,

nem ér nyomába gyarló értelem.

Én hallom, mit súg virág a virágnak,

bár hangjának fülemben nincs nyoma,

értem a tavasz illatos beszédét,

s érzem Istent, bár nem láttam soha.

S bár győzött a bűn, mikor a Keresztről

lelket mosva hullt alá a vér,

mégis hiszem a Krisztus diadalmát,

s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!

Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,

amíg az élet rögeit töröm,

s nyugodtan küzdök, mert tudom, hogy vár majd

egy új élet, s benn mennyei öröm.

E hit vigasztal minden megtiportat,

özvegyet, árvát, sír felé menőt,

gyermeket vesztett zokogó anyákat,

s aki beteg is, ebből nyer erőt.

- Az Úr feltámadt! - vallja millió szív

s nem roskad össze semmi súly alatt...

- Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,

a húsvéti hit győzelmes marad!

         Bódás János

(Mustármagok 216 oldal)