Történet

Az eper.
Egy mankón járó vén katona midőn egy faluba érkezett, ott hirtelen megbetegedett. Már nem tudott tovább utazni, és egy csűrben szalmán kellett feküdnie, hol igen rosszul ment a dolga. A kis Zsuzsika, egy szegény kosárkötőnek a leánykája, őszinte részvétet tanúsított a beteg ember iránt. Mindennap meglátogatta őt és egy hatost ajándékozott neki.
Egyszer estve aggódva szólott a becsületes katona hozzá: "Édes leányom ma hallottam, hogy a te szüleid szegények. Mondd meg nekem őszintén, honnan veszesz te annyi pénzt? Mert én inkább éhen halnék, mint sem hogy csak egy krajcárt is elfogadjak, melyet jó lelkiismerettel nem mondhatnék az enyémnek."
"Oh," mondá Zsuzsika, "ne aggódjál azért! A pénzt becsületes úton szereztem. Én innen a legközelebbi mezővárosba megyek az iskolába. Az oda vezető út egy erdőcskén visz keresztül, hol sok eper terem. Itt én mindennap egy tele kosárka epret szedek, azt azután a mezővárosban eladom, és hat krajcárt kapok érte. Szüléim jól tudják ezt; és éppen nem ellenzik. Azt szokták ők mondogatni, hogy vannak még szegényebb emberek is nálunk, és annyi jót kell velök tennünk, amennyit körülményeink megengednek."
A vén katonának csillogó könnyei bajuszára pörögtek le. "Jó leány" mondá "Isten áldjon meg téged és szüléidet ezen emberszerető érzelmeitekért. Én pedig most tapasztalom azon igazságot:

Ha bennünk nem hiányzik
A komoly akarat,
Segélyre a nyomorban
Erőnk mindig marad."