Ilona kisasszonynak saját, csinos szobája volt, de benne nagy rendetlenség uralkodott. Mert ő azt nem takarította, és anyjának minden intése, hogy a szobát jobb rendben tartsa, hasztalan maradt.
Egy vasárnap délután a kisasszony, miután öltözködését éppen elvégezte, sétára készült. Amint el akar menni, a szomszéd leánya egy tele kosár fekete cseresznyét hozott neki. Az asztal és az ablakpárkányzat ruhaneműkkel és egyéb kacattal volt telerakva, amiért Ilona a cseresnyés kosárkát egy kék selyemmel bevont székre állította, és ezután anyjával a szomszéd faluba sétált.
Midőn Ilona kisasszony sötét este fáradtan szobájába jött, ijedségében hangosan felsikoltott, mert éppen a cseresznyés kosárka közepébe vetette magát.
Az anya a sikoltásra sietve jött gyertyával a szobába. De mit kellett látnia! A cseresznyék mind szét voltak nyomva, s a fekete lé mindenfelől csurgott a székről; Ilonának fehér tafota új ruhája pedig úgy el volt piszkítva, hogy azt többé föl sem ölthette.
Anyja keményen megfeddte őt, s a többi közt ezeket mondá neki: "Most látod hogy mily szükséges takarítani és minden dolognak saját helyét kijelölni. Engedetlenségedért és rendetlenségedért most keményen vagy megbüntetve. Jegyezd meg magadnak ezt a mondást, de jól:
Aki a jó rendért
Restelli a munkát,
Restségének drágán
Adja meg az árát."
Restelli a munkát,
Restségének drágán
Adja meg az árát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése