Ma Március 29. Kedd, Auguszta napja
van.
Ó, de más vég!
Olvasmány: Mt 27,3–10
A jövőt nem kitalálni, hanem felismerni kell, és aztán küzdeni érte az álmok kergetése helyett.
„[Amikor pedig Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek], 4és ezt mondta: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.” De azok ezt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod.” 5Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát. 6A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj.” 7Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek. 8Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek. 9Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek, 10és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.”
Magyarázat:
Soha nincs vége, amíg nincs vége – mondta egyszer Jenson Button, a Forma–1 világbajnok pilótája. Ez az, amit figyelmen kívül hagyott Júdás.
Az ókortól kezdve napjainkig könyvek sora jelent meg, amelyek megpróbálták Júdás belső történetét értelmezni. Álmodozó, idealista ember lehetett, aki képtelen volt a nyers valóságba illeszteni a jelent és a jövőt? Itt kiderül, hogy ő semmiképp nem akart vért, halált. Ezzel már nem tudott azonosulni. De hogy nem látta át, hogy nem értette, hogy Jézus életére tör a felső vezetés, a hatalmon levők grémiuma? Csak az önmaga elképzelésétől, csak az önmaga álmaitól megszállott ember nem veszi észre a nyers valóságot. Fantazmagóriákat kerget, amelyeket szép elvekkel vesz körbe. Júdás visszafordíthatatlan veszte ez lett: saját álmai romba dőlését képtelen volt elfogadni, mert gőgje nem engedte. Azt hitte, itt a vége az egész történetnek csak azért, mert az őáltala elképzelt történetnek vége lett Jézus halálával; mert azt hitte, hogy ő írja a történetet (történelmet). A birodalmi és kis családi diktátorok, valamint az egyéni és közösségi álmodozók önbecsapása ez.
A jövő elterveztetett, nekünk csak teljesíteni kell az örök akaratot. Ez az alázat.
(Háló Gyula)
Olvasmány: Mt 27,3–10
A jövőt nem kitalálni, hanem felismerni kell, és aztán küzdeni érte az álmok kergetése helyett.
„[Amikor pedig Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek], 4és ezt mondta: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.” De azok ezt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod.” 5Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát. 6A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj.” 7Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek. 8Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek. 9Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek, 10és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.”
Magyarázat:
Soha nincs vége, amíg nincs vége – mondta egyszer Jenson Button, a Forma–1 világbajnok pilótája. Ez az, amit figyelmen kívül hagyott Júdás.
Az ókortól kezdve napjainkig könyvek sora jelent meg, amelyek megpróbálták Júdás belső történetét értelmezni. Álmodozó, idealista ember lehetett, aki képtelen volt a nyers valóságba illeszteni a jelent és a jövőt? Itt kiderül, hogy ő semmiképp nem akart vért, halált. Ezzel már nem tudott azonosulni. De hogy nem látta át, hogy nem értette, hogy Jézus életére tör a felső vezetés, a hatalmon levők grémiuma? Csak az önmaga elképzelésétől, csak az önmaga álmaitól megszállott ember nem veszi észre a nyers valóságot. Fantazmagóriákat kerget, amelyeket szép elvekkel vesz körbe. Júdás visszafordíthatatlan veszte ez lett: saját álmai romba dőlését képtelen volt elfogadni, mert gőgje nem engedte. Azt hitte, itt a vége az egész történetnek csak azért, mert az őáltala elképzelt történetnek vége lett Jézus halálával; mert azt hitte, hogy ő írja a történetet (történelmet). A birodalmi és kis családi diktátorok, valamint az egyéni és közösségi álmodozók önbecsapása ez.
A jövő elterveztetett, nekünk csak teljesíteni kell az örök akaratot. Ez az alázat.
(Háló Gyula)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése