Keresztény versek

A TÉKOZLÓ FIÚ ATYJA VISZONTLÁTÁSAKOR

Atyám, ne fond karod nyakamra,
lágy ölelése fojtogat:
lehervadt régen orcám hamva,
tartsd vissza most a csókodat -
mert vétkeztem Te ellened,
nem vagyok többé gyermeked!

Koldus vagyok, rongyos ruhájú,
pazarló, léha, sőt vak is.
Nem illet engem, csak a vályú,
megelégedném azzal is.
Hagyd most a régit, fényeset -
leszek legkisebb béresed.

Kiadtad már a rám eső részt,
nem jár nekem több semmi más.
Hogy ínséget láttam s törődést,
csak én, csak én vagyok hibás.
Eltékozoltam jussomat,
mindent, mit név és otthon ad.

Ujjamra mégis gyűrűt húzol?
Díszesre váltod rossz gúnyám?
Szíved szerelme most is unszol
sok bánatjárta év után?
Ó, szív, atyai szív, örök!
Eléd roskadva megtörök.

Nagyobb a szíved, mint a vétkem,
mint ennen keblemben a vád.
Kivet mindenki, szomjan-étlen,
Te vagy most egyetlen barát.
Magam utálom, más kerül.
Te szeretsz híven egyedül.

Atyám, ölelj hát, csókold orcám,
édes, akár bocsánatod.
Kit visszavártál, bűne harcán,
fiad meghalt s feltámadott.
Óh, hív a ház! - add a sarut:
Ki elveszett, ma hazajut.

Scholz László

Szabó Géza

MOZDUL A FÖLD

Mozdul a föld ... Tavaszodik ...
Fű, fa, virág, minden éled.
Jeruzsálem népe mozog...
Hajnalban már mind felébred.
Ünnep van ... Tódul a nép,
Zöld ágakat szór az útra ...
Gyermeksereg megy előre,
Zeng: Hozsannát futva, futva ...

Jön a király ... a nagy király,
Zsidóország Messiása ...
Iparkodik minden lélek
A nagy királyt hogy meglássa.
Teljesül hát valahára
Az árva nép hő imája,
Ki a Dávid sarjadékát
Ezredévek óta várja.

Jön a király szamárháton
Alázattal, fájdalommal...
Tele van a szíve, s lelke
A nép iránt szánalommal ...
Sőt még sírt is a városon,
Mely elpusztul nemsokára.
Őtet pedig felfeszítik
Nagypénteken keresztfára.

Hát úgy is lőn. Tudjuk ezt is!
Hát ilyen a nép nagy része ...
Megfeszít az “igazságért”,
Ha megmondod a szemébe.
Óh, de azért halj meg te is
Miként az Úr, nyugton, s békén
Megfizet majd a jó Isten
Neked is a világ végén.

Mozdul a föld ... Tavaszodik ...
Fű, fa, virág minden éled.
Áldott Jézus! Jöjj csak, jöjj csak,
Várva várunk mi is téged.

A HUSZONHARMADIK ZSOLTÁR  

                                     

Jóságos őrző pásztorom az Isten,

Szükségem, gondom immár semmi sincsen:

Dús rétein, mezőin megpihentet,

A nyugalom vizeihez terelget,

Lelkemet felüdíti szent nevében,

Mert az igazak ösvényére léptem.

Még akkor se rémítene az árnyék,

Ha a halál borús völgyében járnék:

Vessződ, botod védene, vigasztalna,

Rajtam gonosznak nem volna hatalma.

Asztalt terítesz, hogy melléd leüljek,

Ellenségeim láttára üdvözüljek.

A homlokomat olajjal töltöd be

És csordultig töltesz bort serlegembe

Körülölel nagy jóságod, kegyelmed,

társa maradsz örökké életemnek.

Hosszú napok,  évek támadnak, múlnak,

S én ott lakozom házában az Úrnak.

    

            ford.: Bókay János

A SZÁZADIK ZSOLTÁR       

Ujjongjatok, földi népek,

A mennyország Istenének,

Szolgáljátok vidám dallal,

Boldogsággal, diadallal.

Ő az, aki megalkotott,

Megsegített, meghallgatott. -

Mi vagyunk a kedves nyája,

Kiknek a föld a tanyája.

A kapuin menjetek be,

Hála égjen szívetekbe’,

Köszönjétek meg a kegyét,

És áldjátok dicső nevét.

Mert nagy az Ő kegyessége,

Száll nemzetről nemzetségre,

Hűséges és véghetetlen

Irgalomban, szeretetben.

  

            ford.: Bókay János

Dear God

So far today I have done all right.
I haven't gossiped.
I haven't lost my temper.
I haven't been greedy, grumpy,
nasty, selfish or overindulgent.

I am very thankful for that!

But in a few minutes, Lord, 
I am going to get out of this bed,
And from then on,
I'm probably going to need a lot more help.

Amen

Author Unknown