Áldott békés jó kedvű szilveszteri napot kívánok!

 

 

 

 

 

Napi áhítat - Ne dicsekedj a holnappal!

 

 

 

 

Ne dicsekedj a holnappal!

2018 - Áhítat, 2018. december 31. hétfő,  Szilveszter névnap van

Születésnap és Névnapjukat ünneplőknek sok Boldogságot kívánok!

Hét témája: Holnap

Péld 27,1–12

Nem tudod, milyen eseményeket hoz a holnap, de ha hiszel, Jézus Krisztust biztos elhozza számodra.

„Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap! Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! Súlyos a kő, és nehéz a homok, de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb. Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben? Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél. Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködő csókja. Az, aki jóllakott, a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes. Mint a madár, amely elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét. Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is. Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél. Légy bölcs, fiam, és vidíts fel engem, hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz. Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.”

Magyarázat

„Ezzel a munkával három hónap múlva már havi félmillió forintot fogok keresni, egy éven belül pedig annyi ember lesz alattam, hogy ha nem is dolgozok, akkor is megkapom a háromszázezret havonta.” Van olyan ismerősöm, aki évente megtalálja a világ legnagyszerűbb állását, ahol kevés munkával fog sokat keresni. De nem kell messzire menni, az internet is csurig van hasonló „remek” ajánlatokkal, és mindig vannak olyan emberek, akik ezt elhiszik és büszkén újságolják előre. Már rég feladtam, hogy ezeket az embereket meggyőzzem arról, hogy ne ebben keressék az életük célját. Úgyis lehetetlen megértetni velük.
Az újévi fogadalmak sem sokkal jobbak ennél. Jövőre lefogyok 10 kilót. Holnaptól nem panaszkodom. Abbahagyom a káromkodást. Mind olyan dolgok, amelyek a mi céljaink, rólunk szólnak, amit mi szeretnénk. Pedig a holnapi napnak nem erről kell szólnia. Hanem arról, hogy holnap Isten akaratát akarom megismerni arra a napra, majd pedig azt betölteni. Úgysem fogod tudni, mi történik holnap, akkor miért nem azt kérdezed inkább meg, aki ismeri a holnapodat, hogy az ő akaratát valósítsd meg inkább?! Akkor nem a te terveidről, hanem Isten akaratáról fog szólni a holnap.

(Boncz Zoltán)

Vár a ház az Atyám háza

Im itt jön ő

Magas hegyről jön a folyó

Bátran a holnap felé

Bátran a holnap felé

"Azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívása jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van." (Fil 3,13-14)

Nincs értelme a múltra visszatekintgetni. Sok benne a gyalázat, a megbánnivaló, a szégyenteljes, de nem az a megoldás, hogy sírdogáljunk mellette. Vedd tudomásul, hogy a múltad elveszett, de a jövő a tiéd. Lehet, hogy sokat ígérő volt a múltad, futottál ígéretei után, de most lásd be, hogy csalfa reményeid romjait hiába siratod. Lásd meg és ragadd meg inkább a ma lehetőségeit és a holnap ígéreteit. Vedd józanul eszedbe, hogy ami volt, vissza nem jöhet. A múltról lekéstél. Ne a lekésett vonat után lobogtass sírva fehér kendőt, hanem készülj a következőre.

El ne felejtsd, hogy a holnap harcot, kemény odaszánást kíván. Az ige így szól: "nekifeszülve". Mint amikor valaki nekidől a szembefújó szélnek, amikor a taligás nekifeszül a megterhelt taligának. Nem könnyű a holnap útja. Ezen az úton a könnyen élni akarók elhullnak. Csak az elszánt életek, a keményre térdelt térdek maradnak meg. Ezért a holnapért harcolni kell.

Tekints azonban az elhívásra, Isten ígéretére, amely Jézus Krisztusban van. Ezért érdemes megharcolni a hit harcát. Ezért érdemes férfiasan és erősen állni. Tekints a megjutalmazásra. A felülről való elhívás drága jutalmára. Célegyenest előrenézz, ne forgasd a fejed visszafelé.

CSAK ELŐRENÉZETT * Megkérdeztek egy legényt, aki - a többiektől eltérően - nyílegyenes barázdát szántott, hova nézett, amíg a barázdát hasította. "Mindig csak előre a két ökröm szarva között" - felelte.

 Bátran a holnap felé - Fil 3,1-14

Szikszai Béni

Szilveszter

Szilveszter

A hosszú éjet egyedül virasztom,
A meleg fészken szunnyad gyermek, asszony;
Künn csikorog, szikrázik a holdfénybe
Havas Szilveszter metsző, tiszta éje.

Alvók közt ébren egyedül vagyok,
S az égen ti, mosolygó csillagok
Térségein a kéklő végtelennek...
De én ez éjt nem csillagon merengek.

Elűl a vágyban emésztő gyönyör,
Mely tépett szárnynyal végtelenbe tör!
Hiú remények, lehetetlen álmok, -
A csend megihlet és magamba szállok.

Magamba szállok... Édes Istenem,
Milyen hívságos minden idelenn!
Mint hajt az élet, száll a perez, az óra,
És mily keveset fordítunk mi jóra!

A jóra, mit az égi kegyelem
Örök munkául hagyott idelenn,
Hogy e göröngyön küzdelmes tusába
Emelne annak égi származása.

A jóra, a mely titkon áldozó,
Szívből fakadva lesz áldást hozó,
Mely részt követel a mások bajából
És véle csak jó angyalodnak számol.

Szomoru lesz, a ki magába száll;
De lelke édes enyhűlést talál,
Míg gyónva tisztul, s foltja egyre gyérebb,
Ha törödelmed bűneidhez méred.

Kevés erénynyel, hívságban dúsan
Éltem ez évet, - Te tudod, Uram! -
Jóságod óvott meg, hogy rossz ne érjen,
A jót magamnak tudtam be kevélyen.

Tulon becsültem magamat nagyon,
Vágyakkal csüngtem egy szép csillagon,
Hogy majd elérem - mit száz jobb nem ér el, -
Az ember-elme gőgje égig ér fel.

Oh balga szív! oh hívságos erény!
Csak azt szerettem, a mi az enyém. -
A szív önzésén sose győz az ember,
Csak az "enyémért" villog itt a fegyver.

Ha bú, öröm, csak az enyém legyen,
Az én világom, az én mindenem
De a ki áldoz neje, gyermekének
Eleget tett-e már, Uram, tenéked?

Oh, ez-e az az édes szeretet,
Mit szent fiad a hegyen hirdetett,
Hogy mindeneket egyesítve benne,
Szent örökségül szállna mindenekre?

Ez-e a jóság, mely enyhít, segít
És kötözi a világ sebeit?
Könnyeket szárít, melynek sírja tenger...
Oly rideg, önző, hívságos az ember!

Ha nem sújtana engem is a vád
Szavamat, Uram, tán meghallanád.
Lelkembe most a szeretet világol,
Aggódva kérdem: mi lesz a világgal?

A te szerelmed ég csak vég nekűl,
A te jóságod tart meg egyedűl!
Ki birna más a kitörő viharral?
A szívek telvék bosszúval, haraggal.

Mit szeretetünk el nem ringatott,
Az ős gyűlölség, lappangva szított
Vak indulattal, megjósolja vesztünk,
Mert jóságunkkal le nem fegyvereztük.

S míg itt a háborgó Vulkán felett
Mi hivalkodva sértjük az eget,
A nyomor kilép szennyes hajlokából
És szíved előtt, óh Uram, bevádol!

Mi lesz a sorsunk? mit hoz a jövő?
Ne légy te jósa, bús töprenkedő!
Hívságos ember, ne küzdj végzeteddel,
Törvényt az Ur lát, akaratja rendel.

És Ő szövi az ember-végzetet
Abból, mit itt az ember végezett.
Nem jobb-e Uram, megnyugodva ebbe,
Letenni sorsunk a te szent kezedbe?

Soká borongtam, ím az óra üt.
Isten nevében, béke mindenütt
Oh jőjj Uram és kezdd velünk az évet,
Hogy majd ne érne panaszok közt véget.

Bő áldásoddal szállj le mi közénk,
És oszdd ki a te szent szived szerént.
Szűkölködő ma mind csak téged áldjon,
A hívságos, mint én, magába szálljon.

Kinek szívében nincsen szeretet,
Oh tedd szivére áldott kezedet!
S kinek szemétől mélység mit se rejt el,
Szelíden bánj a háborgó vizekkel.

És keresd fel a néma szenvedőt,
Keresd fel Uram legelőször őt;
S mit esdve itt a jók imába szőnek,
Szelíd szavakkal nyújtsd a szenvedőnek.

Jöjj mi Urunk! a béke jő veled!
Töltsön be minket a te szellemed.
Oh adj minékünk egy kis jó világot! -
Halottainknak békés, csendes álmot.
Bárd Miklós

Keresztény vers- Búcsu az ó-évtől

Isten hozzád ó-év, elaggott cimbora!
Jer, szorítsunk kezet örök elválásra:
Te mégysz - én maradok, s csak azt sem mondhatjuk
Egymásnak: "Adieu! a viszontlátásra."

Jer, szeretném látni: van-e köny szemedben,
Az elválás búja ott ül-e pofádon,
Elszorúl-e szíved, remeg-e a kezed,
Midőn parolámat tenyeredbe vágom?

Hová is beszélek?!... könyűt, érző szívet
És részvevő lelket, ki keressen nálad?
Hisz oly érzéketlen, hideg a lelked is,
Mint aminő hideg jégcsapos szakálad!

Hej pedig oly forrón fogadtalak egykor,
Midőn ifjú arccal közeledtél felém;
De hisz az ekkor volt; most a csalódásnak
Vége: benned azt, mit kerestem, nem lelém!

Mosolygó szemeket véltem látni rajtad,
Melyekben ezer szép vágy és remény fénylett;
Ajkad boldogság és üdv hirdetője volt...
S íme, látom most, hogy mind hiú gőzzé lett!

A sok szép örömből, mit összeszorított
Markodban oly büszkén fitogtatva hoztál:
Nem tudom, másoknak adtál-e vagy sem? de
Nekem, vén cimbora, oly fukaran osztál!

Oh, mindez csak hagyján! Hanem a sebeket,
Miket gonosz ősöd a lelkemen vágott,
Azt hivém, hogy te majd meggyógyítod szépen,
S ezért elmondhatom egykor: "légy megáldott!"

De nem, de nem! egyet sem gyógyitottál meg;
Sőt újakat vágtál iszonyú karmoddal:
A bú és fájdalom, a kín és szenvedés
Bőszen rohantak rám kegyetlen hadokkal!

S mi megbocsáthatlan, legfőbb, szörnyű bűnöd:
Mégcsak feledni sem tanitottál te meg:
A csalódások és meghiúlt remények
Között a jövőben én még mindig hiszek!

Igy uj csalódásnak, újabb fájdalomnak
Magvát hagyod bennem, gonosz vén cimbora!
No de sebaj! csak menj te, Isten hírével:
Majd feltűn nyomodban az örömek kora.

1855.

Császár Ferenc