AZ ÓRA
Acélzengésű, egyhangú zene,
mint sziklazúzó pöröly üteme
a napjaimat egyre darabolja
másodperc, perc, óra. Zakatolva
két vézna karjával rám-rám mutat
s tovább indul, - ismeri az utat -
ismerős számok állnak sorfalat
mozdulatlan, amerre elhalad.
Nincsen megállás, csak menni, menni,
Várnak reám, még nem lehet pihenni.
Ha rámtekintenek tétova szemek,
Golgota keresztjét ki mutatja meg?
Az óra sürget, hát sietnem kell.
Ne késsek, a munkám végezzem el.
Miattam el ne vesszen senki sem,
csak így lesz áldás múló életem.
Gerő Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése