A
karácsonyi ajándék
Egész álló nap havazott, sűrű hópelyhek lepték
be az ajtókat, ablakokat, fehér kárpittal vonták be a mezőket, és valahol a
kanadai préri egyik magányos farmján egy gyermek készült erre a világra jönni.
John, az apa nyugtalanul járkált fel-alá a
nappali szobában. Jessie a felesége, harmadik órája vajúdott első gyermekükkel.
Nem volt már éppen fiatal, de nagyon akarta ezt a gyermeket.
- Remélem a Doktor időben ideér – gondolta
John – csak ez a sok hó ne esett volna!
Később így morfondírozott:
- Aggodalomra semmi ok, évezredek óta így
történik és Jessie anyja is fenn van, hogy segítsen neki, ha kell!
Odakinn a sötét csendben, csak a hópelyhek
halk suttogása hallatszott és csak néha jajdult fel egy-egy fa jeges terhe
alatt. John a fahasábokat nyaldosó lángokat nézte elmélyülten, amikor
kopogtattak. Gondolta a Doktor érkezett meg, de meglepetésére, egy idegen állt
az ajtóban.
- Bejöhetek? – kérdezte. John habozott kis
ideig, de látva átfagyott, szomorú ábrázatát, és a haját, melyben jégcsapokká
állt össze a ráolvadt hó – beengedte. Havas ruháit lesegítette és helyet
készített a tűz előtt, ahol az éjszakát tölthette a jövevény. Vacsorát is
adott, amiért nagyon hálás volt az idegen.
- Mit kerestél odakinn ilyen havas éjszakában?
– kérdezte John.
- Nagyon sok dolgom van – felelte az idegen –
Nagyon sok helyre kell mennem.
- De hát hová kell menned ilyen időben?
- Bárhová, - mondta a különös idegen –
mindenhová elmegyek ezen a világon, ahol szívesen látnak. John nem igazán
értette mit beszél, de nem faggatta tovább, az idegen pedig csendben melegedett
tovább a tűz előtt. Később John elmondta, hogy felesége éppen most ad életet
első gyermeküknek.
- Tudom – felelte az idegen.
- De hát honnan tudod?
- Már odakinn hallottam a sírást.
John nem értette, hiszen ő semmit sem hallott.
Hajnal kettő volt, mire megszületett,
élettelenül. Jessie kimerülten mély álomba zuhant. Az anyja, - aki végig
mellette volt – tette a halott csecsemőt a bölcsőbe, csak ez után ment le
elmondani, hogy mi történt. Johnon dermedt kétségbeesés lett úrrá. Látva az
asztalt borító ajándékokat, a történtek után már nem volt képes hinni a
karácsonyi csodában.
- Lány volt, vagy fiú?
- Fiú. – felelte Jessie anyja- Akarod látni?
- Igen. Aztán elviszem, nem akarom, hogy
Jessie így lássa.
John szeretettel nézett a sápadt, mély álomban
lévő feleségére. Hálás volt Istennek, hogy legalább őt meghagyta neki. Majd pár
pillanatig meredten nézte a szánalmas kis testet a bölcsőben, aztán óvatosan
karjaiba vette és lement vele a lépcsőn. Ahogy állt, csendben tartva a
gyermeket, végtelen bánat fogta marokra a lelkét. Az idegen törte meg a
csendet, kérte, hogy foghassa meg a fiút. John szó nélkül átadta. Karjába véve,
ringatni kezdte és megcsókolta a fiúcska homlokát.
- Miért csinálja ezt, hiszen halott? -
kérdezte Jessie anyja.
- Meleg kell neki!
- De hát meghalt! – mondta, szinte kiabálva a
nagymama.
Az idegen azonban, csak mosolygott és tovább
ringatta a gyermeket. John arra lett figyelmes, hogy a kicsi fiú szeme
kinyílik, és halkan sírdogálni kezd.
- Csoda! Hiszen csodát tettél! – kiabált John
– Visszahoztad a halálból a fiamat!
- Nem volt halott. – válaszolt a férfi – Nem
halhat meg, aki még nem is élt!
A nagyanyja karjaiba tette a gyereket: -
Gyorsan, tegye az anyja mellé, mielőtt felébredne! Azután Johnhoz fordult: -
Mennem kell tovább.
John azt sem tudta hirtelen mit is tegyen,
sírjon, nevessen, vagy csókolja össze az idegent?
- Maradnod kell, maradj velünk, kérlek -
örökre!
De az idegen vette a kabátját és már az
ajtóban állt.
- Akkor legalább a Karácsonyt töltsd velünk! –
kérlelte John – Nézd teli az asztal mindenféle jóval, szívesen megosztjuk
veled! Hiszen a legnagyobb ajándékot tőled kaptuk.
Az idegen azonban nem maradhatott. Megköszönte
a szíves marasztalást, de mennie kellett. Halkan becsukta maga mögött az ajtót
és lassan elindult a friss havon.
Elállt a hóesés. John állt az ajtóban és
nézte-nézte, a vendéget, amíg eltűnt a messzeségben. Befelé indulva döbbent rá,
hogy a távolodó idegen léptei nem hagytak nyomot a frissen esett hóban.
Hugh Oliver
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése