Az utolsó látogató
"Ma leszállt az égből az igazi béke: Ma édességet harmatoztak az egek a földre."
Történt pedig Betlehemben - amikor az utolsó látogató is elhagyta már a barlangistállót, az esthajnalcsillag pedig eltűnt az égről -, hogy Szűz Mária, az illatos, friss szalmán elaltatni készült gyermekét. De lehet-e aludni karácsony éjszakáján?...
A szél játéka volt, vagy emberi kéz nyitotta meg az ajtót, egy idős asszony alakja tűnt fel a barlang bejáratában. Ráncokkal borított arca mintha évszázadok terhét hordozta volna. Szűz Mária egy pillanatra összerezzent. Szerencsére a Kisjézus alszik! - gondolta magában. Az ökör és a szamár békésen legelészték az odakészített szalmát, és kíváncsian nézték a különös idegent, mintha mindig is ismerték volna. Az idős asszony lassan haladt előre, miközben Mária tekintete kísérte. Minden lépése egy évszázadnak tűnt. Már a jászolig jutott - Jézus még mindig aludt. De lehet-e aludni karácsony éjszakáján? ... Hirtelen kinyitotta szemét, és Szűz Mária csodálkozva látta, mennyire hasonlít a két tekintet. A sokezer éves asszony és az Újszülött szemében ugyanaz a reménység csillogott. Az öregasszony a jászol fölé hajolt, kezével a ruhája rongyos redői között tapogatózva keresett valamit.
Végül kezébe rejtve egy furcsa tárgyat tett a Gyermek mellé a jászolba. A pásztorok ajándéka és a napkeleti bölcsek kincsei után mit adhatott még ez az asszony? Mária nyugtalanul, az állatok továbbra is egykedvűen nézték, mintha előre tudták volna, mi fog következni. Az öregasszony odatérdelt a jászolhoz, és végtelennek tűnő hosszú perceken át nézte a Gyermeket, majd frissen felkelt, mintha az évek súlyát mind otthagyta volna az Újszülött lábainál, hajlott háta kiegyenesedett, és csodálatos módon arca is visszanyerte ifjúságát. Amikor pedig elhagyta a barlangot, Mária megpillanthatta, hogy mi is volt a jászolba rejtett titokzatos ajándék. Éva: az első asszony, mert ő volt a látogató, egy almát hozott a Gyermeknek. Az ősbűn almáját, és vele mindazokat a bűnöket, melyek az eredeti bűnből születtek. Piros alma ragyogott az Újszülött kezében, az új világ jelképeként, amely vele érkezett el a Földre.
"Ma felvirradt megváltásunk új hajnala, és elérkezett a kezdettől megígért üdvösségünk napja."
(fordította: Papp Tamás)
"Ma leszállt az égből az igazi béke: Ma édességet harmatoztak az egek a földre."
Történt pedig Betlehemben - amikor az utolsó látogató is elhagyta már a barlangistállót, az esthajnalcsillag pedig eltűnt az égről -, hogy Szűz Mária, az illatos, friss szalmán elaltatni készült gyermekét. De lehet-e aludni karácsony éjszakáján?...
A szél játéka volt, vagy emberi kéz nyitotta meg az ajtót, egy idős asszony alakja tűnt fel a barlang bejáratában. Ráncokkal borított arca mintha évszázadok terhét hordozta volna. Szűz Mária egy pillanatra összerezzent. Szerencsére a Kisjézus alszik! - gondolta magában. Az ökör és a szamár békésen legelészték az odakészített szalmát, és kíváncsian nézték a különös idegent, mintha mindig is ismerték volna. Az idős asszony lassan haladt előre, miközben Mária tekintete kísérte. Minden lépése egy évszázadnak tűnt. Már a jászolig jutott - Jézus még mindig aludt. De lehet-e aludni karácsony éjszakáján? ... Hirtelen kinyitotta szemét, és Szűz Mária csodálkozva látta, mennyire hasonlít a két tekintet. A sokezer éves asszony és az Újszülött szemében ugyanaz a reménység csillogott. Az öregasszony a jászol fölé hajolt, kezével a ruhája rongyos redői között tapogatózva keresett valamit.
Végül kezébe rejtve egy furcsa tárgyat tett a Gyermek mellé a jászolba. A pásztorok ajándéka és a napkeleti bölcsek kincsei után mit adhatott még ez az asszony? Mária nyugtalanul, az állatok továbbra is egykedvűen nézték, mintha előre tudták volna, mi fog következni. Az öregasszony odatérdelt a jászolhoz, és végtelennek tűnő hosszú perceken át nézte a Gyermeket, majd frissen felkelt, mintha az évek súlyát mind otthagyta volna az Újszülött lábainál, hajlott háta kiegyenesedett, és csodálatos módon arca is visszanyerte ifjúságát. Amikor pedig elhagyta a barlangot, Mária megpillanthatta, hogy mi is volt a jászolba rejtett titokzatos ajándék. Éva: az első asszony, mert ő volt a látogató, egy almát hozott a Gyermeknek. Az ősbűn almáját, és vele mindazokat a bűnöket, melyek az eredeti bűnből születtek. Piros alma ragyogott az Újszülött kezében, az új világ jelképeként, amely vele érkezett el a Földre.
"Ma felvirradt megváltásunk új hajnala, és elérkezett a kezdettől megígért üdvösségünk napja."
(fordította: Papp Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése