Krisztus a világ világossága

Krisztus a világ világossága

Az Úr Jézus nemcsak azt mondja, hogy Ő az

„élet kenyere” (Jn 6,35), hanem ezt is kijelenti: „Én

vagyok a világ világossága…” (Jn 8,12) A kenyér

megelégít, a világosság utat mutat. A megelégülés

erőt ad, a világosság megmutatja, hova menjünk.

Először is szögezzük le: az élet világossága nem

a Biblia ismerete. Mindenki tudja, hogy a keresztyén

embernek szorgalmasan kell olvasnia a Bibliát.

De ha úgy olvassuk, mint egy tankönyvet, vagy

éppen egy teológiai szöveggyűjteményt, akkor az

ismereten túl semmit sem nyerünk belőle. Elsajátíthatunk

néhány kétségkívül helyes bibliai tant, de ez

önmagában csak betű. Amikor az Úr megszületett

Betlehemben, sok írástudó és pap ismerte az erre

vonatkozó próféciát, de egyikük sem ismerte fel

Krisztust. Ma már összekapcsolódik az Ó- és Újszövetség,

mégis lehetséges, hogy vannak, akik a

Biblia szövegét olvassák, mégsem ismerik Krisztust.

Egy pillanatra se gondoljátok, hogy nem ajánljuk a

Biblia olvasását. Csak azt hangsúlyozzuk, hogy az Ige

olvasása során szerezhetünk ismeretet úgy is, hogy

közben nem ismerjük meg Krisztust.

A Krisztus korabeli papoknak és írástudóknak

egyfajta halott ismeretük volt; nem ismerték az élő

Urat. Sok ember abban a tévedésben van, hogy az

ismeret, a tan, a teológia már maga az élet világossága.

Sokan még azt is mondják, hogy világosságot

nyertek, csak ez nem feltétlenül az élet világossága.

Ez csak egy bizonyos igerész megértése lehet, vagy

egyfajta bibliai tanítás felfogása. Az igazi világosság

több a puszta ismeretnél, mert

az maga az Úr. Az Úr nyomatékosan

hangsúlyozza, hogy Ő a világ világossága.

Ha igazán megismerjük, meglátjuk

a világosságot, akkor arcra

borulunk, mert a fény nemcsak

megvilágít, hanem le is sújt. Amíg

Pál apostol nem nyert világosságot,

elég nehéz lett volna őt leborulásra

késztetni, de önként megtette ezt,

mihelyt meglátta a mennyei világosságot.

Vannak ugyan, akik alázatosságot

mutatnak szavaikban, modorukban.

Csakhogy ez nagyon kimeríti mind őket, mind

azokat, akik ennek tanúi. Milyen nehéz leborulni,

ha a büszkeség trónusán ül valaki! De ha az Úr

világossága felragyog, ösztönösen leborulunk

Nem tudjuk, hogyan történik, csak annyit tudunk,

hogy az igazi világosság leborulásra késztet.

A világosság kérlelhetetlen, mert az Úrtól való

világosságnak lesújtó ereje van. Megteszi azt, amire

az ember nem képes. Megteszi azt, amit sem a tan,

sem a testvérek segítsége, sem a saját erőfeszítésünk

nem tud véghezvinni. Elég keménynek tarthatjuk

magunkat, de ha a fény felragyog, meglágyít bennünket.

Amikor János apostol meglátta a fényt,

arcra borult, mint a halott (Jel 1,17), ugyanígy

Dániel is (Dán 8,18; 10,8). Senki sem láthatja az

Úr arcát, nem hallhatja a hangját úgy, hogy ne

essen arcra. Senki sem ragadhatja meg az Urat,

hogy szinte holttá ne váljon. Nehéz önmagunk

számára meghalni, fájdalmas dolog magunkat

megalázni, de amikor a fény felragyog, egyszerre

megtörténik mindez.

Amikor a fény megjelenik, elvakít bennünket.

Először elvakít és leborulásra kényszerít, mert abban

a pillanatban, amikor felragyog, nem látunk

semmit. Minél nagyobb a kijelentés, annál jobban

elvakít, annál jobban lesújt. Az Úr irgalmazzon

nekünk, és az Ő világossága vegye el az önigazságunkat,

hogy ezentúl ne a magunk ismeretében,

ítéletében bízzunk.

A fény egyáltalában nem elvont, hanem nagyon

is lényeges valami. Ez a világosság az Úr Jézus

Krisztus. Ha Ő itt van közöttünk, akkor a világosság

van közöttünk.

Barátaim, miért van az, hogy oly sok idő

eltelte után úgy tűnik, hogy Isten

igazsága elveszíti az erejét, és alig

képes megindítani bennünket?

Azért, mert túlságosan is tanítássá

lett, holt ismeretté! Kérjük az irgalmas

Istent, hogy egyre inkább

láttassa meg velünk: a tanítás

önmagában halott, egyedül az

Úr az, aki él. Az Úr kegyelme adja,

hogy leboruljunk az Ő világossága

előtt, és így ismerjük meg Őt. Rá

kell jönnünk, hogy csak az élő Úr

tud élő népévé újjászülni bennünket   (Jn 14,6).

 „Világosságom és segítségem az Úr, kitől

félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?

(Zsolt 27,1)

Watchman Nee