2016. március 22., kedd

Isten az elnyomottak reménysége

Zsoltárok 10
Isten az elnyomottak reménysége
1Uram, miért állsz oly távol,
miért rejtőzöl el a szükség idején?
2A bűnösök gőgjükben
üldözik a nincstelent,
de saját ármánykodásuk veszejti el őket.
3Dicsekszik kapzsiságával a bűnös,
és áldást mond a haszonleső,
de ezzel megcsúfolja az Urat.
4Fennhéjázva mondja a bűnös:
Nem lesz számonkérés, nincs Isten!
Ez minden gondolata.
5Útjai mindenkor eredményesek,
azt hiszi, hogy messze van ítéleted,
semmibe veszi ellenségeit.
6Azt mondja magában:
Nem rendülök meg,
nemzedékek váltják egymást,
de engem nem ér baj.
7Szája tele van átokkal,
csalással és durvasággal,
nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
8Ólálkodik a házak körül,
titokban meggyilkolja az ártatlant,
szeme a gyámoltalant figyeli.
9Lesben áll rejtekhelyén,
mint oroszlán a bozótban.
Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent.
Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent.
10Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat,
ha a körmei közé jutnak.
11Azt mondja magában:
Elfelejtett Isten,
eltakarta arcát, nem lát meg soha!
12Állj elő, Uram,
emeld föl kezedet, Istenem!
Ne feledkezz meg a nincstelenekről!
13Miért vetheti meg Istent a bűnös?
Miért mondhatja magában:
Nem lesz számonkérés?!
14Pedig te látod a vészt és a bánatot,
rátekintesz, és kezedben tartod.
Rád bízhatja magát a gyámoltalan,
az árvának te vagy a segítője.
15Törd össze a bűnös hatalmát,
a gonosztól kérd számon bűnét,
hogy nyoma se maradjon!
16Király lesz az Úr mindörökké,
a pogányok pedig kivesznek országából.
17Az alázatosok kívánságát
meghallgatod, Uram.
Megerősíted szívüket,
feléjük fordítod füledet,
18véded az árva és elnyomott ügyét,
hogy ne hatalmaskodjék többé
senki a földön.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése