Ma Március 18. Péntek, Sándor, Ede napja
van.
Sáfársággal bízott meg bennünket az Úr
Olvasmány: Mt 25,14–30
Mit kezdesz a rád bízott mennyei kincsekkel?
„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 15Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. 16Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. 17Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. 18Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. 19Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. 20Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. 21Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 22Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. 23Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 24Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. 25Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. 26Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. 28Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29[Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.] 30A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
Magyarázat:
Az Úr a népéről, bizalmasairól beszél, akikkel megosztotta kincseit. Olyan emberek ezek, akik igazat beszélnek, amikor arról szólnak, hogy náluk Krisztustól való talentumok vannak. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy nem mindegy, mire használják e gazdagságot. Sokan elesnek a kísértésben, és a krisztusi tulajdont saját értékükként mutogatják másoknak, és az emberek elismerését, csodálatát keresik ezzel. Hatalmas a kísértés az egyéni sikeresség – sok esetben még a gyülekezeti karriert is ide értve –, a másoktól jövő elismerés és csodálat elnyerésére. Az Úr Jézus nem ezt a látványossághajhászó életpályát gondolta szolgáira hagyni, hanem a tőle eredő kincsek kamatoztatását, Isten uralmának a kiterjesztését. A krisztusi talentumokkal krisztusi értékeket nyerni: krisztusi emberré lenni, a kárhozatban levő embereket a Szabadítóhoz vezetni, a megtérőket a megszentelődés útjára igazítani, hogy megjelenjen e világban a krisztusi ember. Van feladat bőven mind a saját életünkre, mind a környezetünkben élő embertársainkra nézve. Ez a munka ma egy Istentől elidegenült világban folyik, ami az Úr tanítványainak mindennapi életpróbát jelent. Kérdés, hogy ki marad hűséges? Ki az, aki a látható világ csábításában is készségesen végzi feladatát, és az Úr dolgáért fáradozik, amikor gyermeket nevel, társadalmi kötelezettségeit teljesíti vagy éppen csak beszélget embertársaival? Nem marad el a hűséges jutalma, de a hűtlenek elmarasztalása sem. Erre Jézus szava a garancia!
(Lukács Tamás)
Olvasmány: Mt 25,14–30
Mit kezdesz a rád bízott mennyei kincsekkel?
„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 15Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. 16Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. 17Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. 18Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. 19Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. 20Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. 21Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 22Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. 23Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 24Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. 25Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. 26Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. 28Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29[Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.] 30A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
Magyarázat:
Az Úr a népéről, bizalmasairól beszél, akikkel megosztotta kincseit. Olyan emberek ezek, akik igazat beszélnek, amikor arról szólnak, hogy náluk Krisztustól való talentumok vannak. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy nem mindegy, mire használják e gazdagságot. Sokan elesnek a kísértésben, és a krisztusi tulajdont saját értékükként mutogatják másoknak, és az emberek elismerését, csodálatát keresik ezzel. Hatalmas a kísértés az egyéni sikeresség – sok esetben még a gyülekezeti karriert is ide értve –, a másoktól jövő elismerés és csodálat elnyerésére. Az Úr Jézus nem ezt a látványossághajhászó életpályát gondolta szolgáira hagyni, hanem a tőle eredő kincsek kamatoztatását, Isten uralmának a kiterjesztését. A krisztusi talentumokkal krisztusi értékeket nyerni: krisztusi emberré lenni, a kárhozatban levő embereket a Szabadítóhoz vezetni, a megtérőket a megszentelődés útjára igazítani, hogy megjelenjen e világban a krisztusi ember. Van feladat bőven mind a saját életünkre, mind a környezetünkben élő embertársainkra nézve. Ez a munka ma egy Istentől elidegenült világban folyik, ami az Úr tanítványainak mindennapi életpróbát jelent. Kérdés, hogy ki marad hűséges? Ki az, aki a látható világ csábításában is készségesen végzi feladatát, és az Úr dolgáért fáradozik, amikor gyermeket nevel, társadalmi kötelezettségeit teljesíti vagy éppen csak beszélget embertársaival? Nem marad el a hűséges jutalma, de a hűtlenek elmarasztalása sem. Erre Jézus szava a garancia!
(Lukács Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése