Napi áhítat

Mindig van alkalmad Jézust szolgálni

Ma Március 19. Szombat, József, Bánk napja van.

Hét témája: Máté evangéliuma

Olvasmány: Mt 25,31–46

Sose becsüljük le az apró dolgok, segítségek jelentőségét! Csak tegyük kitartóan!

„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.  Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.  A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.  Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,  mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.  Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?  Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?  Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?  A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”  „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.  Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom,  jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.  Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?  Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.  És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

Magyarázat

 végső nagy szétválasztás eseményét rajzolja elénk az Úr Jézus. Bemutatja, amint felsorakoztatja majd a népeket, és minden népből, nemzetből elkülöníti azokat, akik a földi életkörülmények között is életüket a Krisztus természete szerint élték. Az olyan embereket gyűjti ki a maga számára, akik nem nézhették el a szükségben szenvedők kínjait, hanem jóakarattal voltak a nélkülöző, szenvedő embertársak iránt. Jézus azokat a szenvedőket testvéreinek nevezi. A „legkisebb testvérek” kifejezés arra utal, hogy esetleg még a hívők szemében segítségre méltatlannak tűnő emberek is vannak, de Urunk őket is a magáénak nevezi. Számtalan ilyen embert találunk, nemcsak a harmadik világban, hanem saját környezetünkben is. Meglátjuk-e Krisztus testvérét az utcai koldusban, vagy az ABC pénztáránál mindössze öt csirkelábat vásároló idős asszonyban? Egyszerűség, kedvesség, közvetlenség, józan segítő felebaráti szeretet annyi könnyet törölhet, és talán egy hálás fohászt is szülhet az Isten felé sóhajtozó szívekben. Kellenek a „nagy tettek”, amikor arra elhívott hívő emberek segélyszervezeteket működtetnek a világ nélkülözőinek megsegítésére. Ám rengeteg alkalom kínálkozik minden hívő számára, hogy a krisztusi új természet megnyilvánulásaként működő szolgálatot végezzen névtelen, ismeretlen emberek felé. Ezeket nem közvetíti a tévé, nem írnak róluk a lapok, de az Úr mindezt számon tartja.

(Lukács Tamás)