Ma Március 22. Kedd, Beáta, Izolda napja
van.
Önvédelemhiány a mi védelmünkben
Olvasmány: Mt 26,36–56
Azt mondják, a legjobb védekezés a támadás. Jézus nem magát védte, hogy minket megvédhessen.
„Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.” 37Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. 38Akkor így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!” 39Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” 40Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? 41Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” 42Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.” 43Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. 45Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: „Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 46Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.” Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!” 49Majd egyenest Jézushoz menve így szólt: „Üdvözlégy, Mester!” - és megcsókolta őt. 50Jézus ezt mondta neki: „Barátom, hát ezért jöttél!” Akkor odamentek, rátették a kezüket, és elfogták. 51Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 52Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. 53[Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?] 54De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?” 55Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: „Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. 56Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.”
Magyarázat:
Az a bizonyos pusztító azon a bizonyos éjszakán minden egyiptomi elsőszülöttet megölt. Egy másik angyalt Arauna szérűjén állított le Isten hetvenezer ember halála után. Egy harmadik meg a Jeruzsálemet ostromló asszír hadseregből vágott le 185 000 embert. Az meg kiszámíthatatlan, hogy tizenkét sereg, azaz hetvenkétezer angyal mekkora pusztítást végzett volna! Ha megtehették volna. Ha a főparancsnokuk kérte volna a segítségüket. De ő nem kérte.
Heveskedő, kardforgató tanítványa segítségét sem kérte. Péter esetlenül, pontatlanul használta a kardot, és „csak” a szolga fülét vágta le. Jézus annyira nem kért az ilyen segítségből, hogy egyrészt eltétette vele a kardot, másrészt meggyógyította az azzal ejtett sebet. Jézus önmagáért sem állt ki: hagyta magát csókkal elárultatni, rablóként elfogatni, tanítványaitól elhagyatni. Nem kért semmit, csak adott. Önmagát szolgáltatta ki.
Mi nem tudnánk semmit sem tenni saját védelmünk érdekében. Mint a tanítványai a Gecsemánéban: Jézussal maradni, éberen virrasztani, imádkozni sem tudunk rendesen. Ó, ismerjük ezt el! És ezzel meg is tettük az első lépést örök biztonságunk felé, amit Krisztus biztosít nekünk.
(Papp Dániel)
Olvasmány: Mt 26,36–56
Azt mondják, a legjobb védekezés a támadás. Jézus nem magát védte, hogy minket megvédhessen.
„Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.” 37Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. 38Akkor így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!” 39Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” 40Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? 41Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” 42Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.” 43Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. 45Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: „Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 46Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.” Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!” 49Majd egyenest Jézushoz menve így szólt: „Üdvözlégy, Mester!” - és megcsókolta őt. 50Jézus ezt mondta neki: „Barátom, hát ezért jöttél!” Akkor odamentek, rátették a kezüket, és elfogták. 51Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 52Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. 53[Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?] 54De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?” 55Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: „Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. 56Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.”
Magyarázat:
Az a bizonyos pusztító azon a bizonyos éjszakán minden egyiptomi elsőszülöttet megölt. Egy másik angyalt Arauna szérűjén állított le Isten hetvenezer ember halála után. Egy harmadik meg a Jeruzsálemet ostromló asszír hadseregből vágott le 185 000 embert. Az meg kiszámíthatatlan, hogy tizenkét sereg, azaz hetvenkétezer angyal mekkora pusztítást végzett volna! Ha megtehették volna. Ha a főparancsnokuk kérte volna a segítségüket. De ő nem kérte.
Heveskedő, kardforgató tanítványa segítségét sem kérte. Péter esetlenül, pontatlanul használta a kardot, és „csak” a szolga fülét vágta le. Jézus annyira nem kért az ilyen segítségből, hogy egyrészt eltétette vele a kardot, másrészt meggyógyította az azzal ejtett sebet. Jézus önmagáért sem állt ki: hagyta magát csókkal elárultatni, rablóként elfogatni, tanítványaitól elhagyatni. Nem kért semmit, csak adott. Önmagát szolgáltatta ki.
Mi nem tudnánk semmit sem tenni saját védelmünk érdekében. Mint a tanítványai a Gecsemánéban: Jézussal maradni, éberen virrasztani, imádkozni sem tudunk rendesen. Ó, ismerjük ezt el! És ezzel meg is tettük az első lépést örök biztonságunk felé, amit Krisztus biztosít nekünk.
(Papp Dániel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése