Két magzat beszélget

Van arany, ami nem fénylik, van út, ami nem járható, van tenger, ami nem kéklik,

 van igazság, ami fel nem fogható !! Ezt hallgattam - hallgasd te is : 
Két magzat beszélget az anyja hasában : 
- Mondd, te hiszel a születés utáni életben ?
- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt,

hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Lárifári ! A születés után nincs semmi !

 Onnan még senki nem tért vissza ! S különben is, hogy nézne ki ?
- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak...

S talán a saját lábunkon fogunk járni, s a saját szánkkal eszünk.
- Ez már végképp ostobaság ! Járni nem lehet ! S még, hogy szájjal enni ?!

Nevetséges ! Hát nem látod a köldökzsinórt ? S ha már itt tartunk,

 gondolkodj el egy picit : azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid .
- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.
- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk...
- A Mama ? Te hiszel a Mamában ?
- Igen.
- Ne nevettesd ki magad ! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki ?
- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó ? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.
- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét,

 érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét .