Keresztény veresek

A KESERŰ POHÁR

Mikor Gecsemáné kertjében Ő,
Krisztus, magát a földre vetette,
– sóhajtását itta a levegő,
és a forrás fájdalmát keseregte…
csillaghímes volt fenn az égi sátor…
S akkor, egy angyal Isten trónusától
sírva hozta éjen, homályon át
a fájdalomnak keserű poharát.

Villám hasított a sötétbe… s fényben
feltűnt a kereszt véres fája messze.
Millió kéz fogódzott a keresztbe.
Kezek, kezecskék, minden földi tájról…
kétségbe esett, utolsó reményben.
S fölötte szikrák ragyogtak: távol,
meg nem született lelkek milliárdja…
S köd gomolygott: az elhunytak imája,
akiknek teste régen porladott

S akkor Isten Fia, a Szeretett
teljességében felemelkedett:
„Legyen, Atyám, amint Te akarod!”
A hold szelíd fénye sugárzott felette.
Harmatos zöldben liliom fehérlett.
Kelyhéből az angyal halkan kilépett…
és megerősítette.

németből ford: Túrmezei Erzsébet

BIZALOMTELJES KÖNYÖRGÉS

Atyám, benned bízom.

Nincs más reményem.

Te vagy erős váram,

Kősziklám nékem.

Egyszülött Fiadban,

Drága Megváltómban

Küldj segítséget.

Halld  meg szívem szavát,

Ó, adj szabadulást,

Bűnömből tisztulást,

Mint megígérted.

Atyám, benned bízom,

Áldom szent neved.

A bűn hogyha kísért,

Én győzök veled.

Sátán hogyha támad,

Nekem mitsem árthat,

Hű karod megvéd.

Megváltott népeddel,

Szentek seregével

Ujjongó örömmel

Áldalak üdvömért.

Atyám, benned bízom,

Vezess utamon.

Ha  néha fáradok

Te légy támaszom.

Melletted nem félek,

Szüntelen rád nézek,

Tudom, hogy szeretsz.

És bár a halálnak

Bús völgyében járjak,

Én ott is imádlak,

Mert mennybe vezetsz.

            Cseh szöveg alapján:

                 Gerzsenyi Sándor

ISTEN SZERET! 

Láttam Istent az örvénylő vizen,

a nyomorban, a gyászban, és hiszem,

vallom szentül és messze harsogom;

égjen  bár korbácsod nyoma arcomon,

legyen sebes a talpam és kezem,

ne legyen soha nyugalmam nekem;

éhezzek, fázzak, legyek megvetett,

ajkamon ott ég mégis szent neved

és súgva mondom, ha hangom se lesz:

- Higgy benne, Testvér, hogy Isten szeret!

Higgy Benne, Testvér, hogy kínok között

viharos éjjel a lelked fölött

őszi szelekben, zörgő avaron,

az Ő Lelke hív minden kis dalon.

Téli éjjel, ha fagyasztó a szél,

Ő vigyáz rád és Ő mondja: ne félj!

ha koporsóra hajtod a fejed,

érezd, Ő mégis Istened neked,

Kiben hinned kell a halálban is,

és vallani: Ő szeret engem is…

Lázas fejjel nem értve itt alant

e vad hideget és a zűrzavart

e kétkedést, hogy holnap vajh mi lesz?

nem törnek-e majd össze a szívek?

A lázadást, a kétségbeesést,

a megszűnni akaró reménykedést,

a kapkodást, az el nem érhetőt,

a sok bukottat, a sok elveszőt,

mondjad nekik, hátha megmentheted:

Nézz az égre, hidd, az Isten szeret!

Látlak, Uram, a kínok közt, amit

tűrve hordtad, és elbírtad a kínt.

látlak ma is, és tudom biztosan,

kit szenvedtetsz, az a szívedben van.

Mert akkor büntetsz, amikor szeretsz,

Csak ott nem hagyjuk tiszta szívedet.

Csak ott lássunk az örvénylő vízen

És mondhassuk bízva, hogy: hiszem,

Látom, hogy ott vagy a habok felett,

Mert engem, Uram, oly nagyon szeretsz.

   Kárász Izabella    "Fényből fényességet" 195.

A Te beszéded

Mily gyönyörűség, és mily nagy áldás,

Mily elragadó erő van benne!

Mily csoda-szépség árad le róla,

Mily gazdag áldás ömlik belőle!

Ínyemnek édes, számnak kellemes,

Érte epednek vágyódó lelkek,

Én is kívánom, én is keresem,

Nélküle szegény, bús vagyok… beteg!

Igazoltad már sokszor énnekem,

Hogy IGÉD életüdvöm forrása.

Ne vedd el tőlem e szent harmatot,

Hiszen lelkemnek ez gyógyulása.

Éltess általa, hogy megismerjelek.

Legyen életem Előtted drága!

Ez égi manna, mennyei kenyér,

Legfőbb áldás ez, üdvöm, életem…

Ha itt bármi ér, táplálj Te vele,

Hogy örök élet legyen a részem.

Hála Istenem, hogy van Bibliám,

És általa szólsz még hozzám mindég,

Amíg Te beszélsz, amíg én hallom,

Számomra nyitva a szíved és az Ég!

Ínyemnek édes a Te beszéded,

Szólj hát szüntelen általa hozzám,

Meggyógyul tőle beteg, bús szívem,

S az örökéletben Téged lát orcám!

Dénes Ferenc

(Ajkammal hirdetem c. kötetből, 47. old.)