Isten az igazság őre-Zsoltárok 9

Isten az igazság őre

¹A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

²Hálát adok az Úrnak teljes szívemből,

elbeszélem minden csodatettedet.

³Örülök és vigadok neked,

zengem nevedet, ó, Felséges!

⁴Mert meghátráltak ellenségeim,

elbuktak, és semmivé lettek előtted.

⁵Mert igazságot szolgáltattál ügyemben,

trónodra ültél mint igaz bíró.

⁶Megdorgáltad a népeket,

semmivé tetted a bűnösöket,

eltörölted nevüket mindörökre!

⁷Vége van az ellenségnek!

Feldúltad városaikat,

hogy örökké romokban heverjenek,

még emlékük is kiveszett.

⁸De az Úr örökké trónján ül,

fölállította bírói székét.

⁹Igazságosan bíráskodik a világ fölött,

részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.

¹⁰Az elnyomottak menedéke az Úr,

menedék a nyomorúság idején.

¹¹Benned bíznak, akik ismerik nevedet,

nem hagyod el, Uram, azokat,

akik hozzád folyamodnak.

¹²Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik,

mondjátok el a népeknek felséges tetteit!

¹³Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá,

nem feledkezik meg az elesettek jajkiáltásáról.

¹⁴Légy kegyelmes, Uram, lásd meg,

milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt!

Te emelhetsz föl a halál kapujából,

¹⁵hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet

Sion leányának kapuiban,

és vigadhassak, mert megszabadítottál!

¹⁶Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek,

rejtett hálójuk fogta meg lábukat.

¹⁷Megismertette magát az Úr,

igazságot szolgáltatott.

A bűnöst saját kezének műve

ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)

¹⁸A holtak hazájába kerülnek a bűnösök,

minden olyan nép, amely elfelejti Istent.

¹⁹Nem marad örökre elfelejtve a szegény,

nem vész el végleg az elesettek reménye.

²⁰Ne engedd, Uram,

hogy erőszakoskodjanak az emberek!

Álljanak eléd ítéletre a népek!

²¹Vigyél véghez, Uram, félelmetes tetteket közöttük,

hadd tudják meg a népek,

hogy ők csak emberek! (Szela.)