Keresztény versek

   Én Uram és én Istenem.

Évről évre többet jelent nekem,

Bár mint Tamás sokszor hitetlenkedem,

Sokszor kellett megmutassa Jézus sebeit,

Hogy újra éledjen bennem a hit.

A hétköznapok szürke homályába,

A gondok,bajok áradatába

Elfelejtem,hogy mit ígért Mesterem.

Hogy mindig ott van velem.

Testvéreim is arról beszélnek,

Hogy velük ment az úton s mikor este lett,

Betért hozzájuk s velük maradt,

Jelenlétével áldást osztogat.

Aztán fölismerem, hogy Ő van jelen,

Szelíden mondja ne légy hitetlen.

S én zokogva azt ismételem,

Én Uram és én Istenem.

Halász Mihályné Johanna

 Istenem nem érdemlem

Eddig olyan természetes volt,
Váltották egymást az évszakok,
Kikelet,vetés,aratás,
Hideg télen meleg lakás.

Legjobb szüleim a világon,
Jó testvéreim mindahányan,
Csendes falum Kalotaszegen,
Gyülekezetünk épülőben.

Nem veszélyeztetett szökőár,
Nem pusztított a hurrikán,
Házunkat nem rázta földrengés,
Elkerült a terror veszély.

S rájöttem, hogy KEGYELEM
Nem vagyok jobb mint más ember,
Ki mindenét elveszítette
Másnak öt gyermekét gyilkolták meg.

Istenem nem érdemlem
Hogy ilyen osztályrész jutott nékem,
Segíts ezért hálából egész életem,
Az áldozat oltárára tegyem.
(A vers az indonéziai szökőár után született, és egy megrendítő hír hallatára ami 2004-ben történt amikor a csecsenek egy iskolát támadtak le es akkor ott a helyi baptista lelkipásztornak öt gyermekét gyilkolták meg.)

Halász Mihályné Johanna

A HŰSÉGES JÓB  

Megkísértette, próbára tette

Isten a hűséges Jóbot;

Bajra baj zúdult, mindene pusztult,

Veszett, mi szép, mi jó volt.

Tengernyi kínban,  félig a sírban, 

Mégsem szórt Istenre átkot;

,,Az Isten adta, és most elvette,

Szent neve légyen áldott!’’

Három barátja  így kárhoztatja,

Vádolva az igaz Jóbot:

,,Nem ver az Isten,ha vétked nincsen

Ismerd be bűnös voltod!’’

Összetört szívvel  töretlen hittel

Szól Jób a vádakkal szemben:

,,Tudom,meglátom az én megváltóm,

Ha porrá lesz is testem.’

Lehajol Isten,  jön, hogy segítsen,

Felmenti szolgáját, Jóbot;

Dúsan tetézve  megadja végre 

Mindazt, mi szép és jó volt

 Hamar István