2016. február 24., szerda

Napi áhítat

Ma Február 24. Szerda, Mátyás napja van.

 A pásztori lelkület fontossága


Olvasmány: Mt 10,1–15

Törődj magaddal mindenekelőtt! Utána törődj azokkal, akikkel csak találkozol! Isten is törődik veled.
„Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget. 2A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János; 3Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia és Taddeus, 4Simon, a Kananeus, és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt. 5[Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: „Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be,] 6inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz. 7Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! 8Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. 9Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, 10se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére.” 11Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. 12Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, 13és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok. 14Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról. 15Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.”

Magyarázat:
Jézus kiválasztja tanítványait, és elküldi őket. Ma tanítani látjuk őt. Jézus, ellentétben a világ hadvezéreivel, nem névtelen, számára ismeretlen katonákat küld ki a harcmezőre. Mindannyiunkat név szerint ismer és teljes valónkban, és alkalmassá tesz bennünket a szolgálatra. Neki nincsenek könnyen feláldozható em­berei. Mi sem vagyunk azok, mert mindegyikünket személyesen készít fel, és életét adta azért, hogy alkalmassá váljunk a szolgálatra. Mégis néha, amikor szolgálatunk a leg­elesettebbekhez, legszegényebbekhez vezet el bennünket, eltölt a félelem, hogy rólunk is elfeledkeznek. Ő sosem teszi ezt. Sőt, azt mondja, hogy mindig elvezet az evangéliumra nyitott emberekhez. Gyakran ők nem a leggazdagabb, legmegbecsültebb emberek, de mindig méltóak Isten békességére, és nekünk az ő társaságukat kell keresnünk. Földi életünkben az egyik legnagyobb áldás, ha olyan emberek közt lehetünk, akik méltóak Isten békességére, és ezt árasztják az életükkel mindenki felé.
„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Elégedj meg azzal, ha Isten ezt el tudja végezni a szolgálatodon keresztül.

(Vas Ferenc)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése