Kik a boldogok?

Azok a legboldogtalanabb emberek, akik

gonddal telve mindig maguk korul forognak.

Ők azok:

– akik attól, ami holnap történhet, annyira félnek,

hogy nem tudnak örülni a mai napnak;

– akik minden fénylő csillagot veszélyes meteorzápornak

tartanak;

– akik minden zöld domb alatt egy tűzhányót

sejtenek;

– akik többet gondolnak a napfoltokra, mint a

Napra;

– akik jobban szomorkodnak egy száraz levél

miatt, mint amennyire örülnek egy egész erdő

zöld lombozatának;

– akik sokkal inkább élnek szenvedőseikben,

mintsem örömeikben.

„De en vigadozni fogok az Ur előtt, orvendezek

szabadító Istenem előtt” (Hab 3,18). Ezért ne mulaszd

el napi gondjaidat az Úr elé vinni! Talán azt

gondolod, túl kicsik ahhoz, hogy a Magasságosnak

elmondjad azokat, de vajon nagy gondjaink

olyan nagyok-e Isten szemében, amilyeneknek

mi latjuk? Es vajon kis gondjaink nem egy nagy

gondnak a töredékei? Nekünk mindenesetre

fontosak ezek, azonban Isten olyan melyen hajol

le hozzánk, hogy nem kell attól tartanunk, hogy

túl melyre húzzuk le Őt.

Mehetsz hozza, ha elveszítettél egy kulcsot,

ha megsebezted az ujjadat, ha barátságtalanul

szóltak hozzad. Egy apának semmi sem kicsiség,

ami gyermeket kínozza; a nagy Isten, aki a hajad

szálaid is számon tartja, akinek akarata nélkül

egyetlen veréb sem esik le a földre (Mt 10,29-30),

nem fog tolakodnak tartani, ha napi gondjaidat

Őele viszed.

Ha mindazokra a gondokra es bajokra nezel,

amelyek jöhetnek, valószínűleg így kiáltasz fel:

„Hogyan boldogulok en ezekkel?!” De ezek

nem egyszerre jönnek, hanem egymás után, es

amikor jön egy baj, jön a hozza szükséges erő

is. Ha lépesről lépesre es napról napra haladunk

az úton, akkor türelmesen megoldhatjuk

a gondjainkat.

C. H. Spurgeon