Keresztény versek

Jónás és Krisztus között 

- Jó volna menekülni,

- Uram, oly rémítő a küldetés…

Gyönge a szó, s halló fül oly kevés.

Olyan távolról zeng az angyalének,

s üvölteni is oly kár Ninivének...

- Uram én nem hallgatok a Te szódra!

Társis felé szállt Jónás is hajóra...

                 

- Jó lett volna futni,

amikor Atyám földre küldött - érted,

mert égig hatott immár a te vétked!

Érted hullottam poklok tárt ölére,

hogy ott mossalak véremmel fehérre.

S remegve tudtam, közel az az óra…

- de rád tekintettem, s hallgattam a szóra.

- Küldj Uram, Ninivébe!

Ha szerelmed rajtam könyörülni kész volt,

Ninive felett is kitárul az égbolt.

Harsogva kiáltom ezer éjszakán át:

Nem akarod, Isten, a bűnös halálát!

Tudom, süket fülek meghallják igédet,

S hozsánnát zeng néma ajka Ninivének.

   Siklós József    (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Mózes négy hegye

Csodálatos mikroszkóp a lélek:

a holt betűkben életet talál,

amit nem érint ezredek szele,

és nem semmisíthet meg a halál.

… fénylőn ég a Hóreb csipkebokra,

saruszíját oldja már a pásztor,

a magasban messze vércse vijjog,

a bokor nem ég el, pedig lángol…

a láng-szülte próféta nyomán még

megtaláljuk a Sinai hegyet,

ahonnan a Törvény kőtábláját

hozta a fénylő orcájú követ.

A Nébó hegyéről messze látott:

egyetlen síkban jövőt és jelent,

a Törvény helyett az igazságot,

és halálán át az életre ment.

Amikor megjelent a Tábor hegyén

lábainak nem maradt nyoma…

A négy hegy onnan már egynek látszott,

de az égig ért: a Golgota!

Lukátsi Vilma (Egy csipet só c. kötetből)

Mózes 

Ó, hogy csodálom én e szent zsidót,

ezt a nehézajkú, félelmes embert,

ki vesszővel csapkodta meg a tengert,

s áthozva népét ínségen meg bűnön,

épen tevé le Jerikó alatt.

Maga pedig szép csendben fölhaladt,

- százhúsz esztendő súlyos batyujával -

fölment meghalni a Nébó hegyére,

mert lenn a sereg ifjú volt és bátor

s a kard jobban illett Józsué kezébe.

De lelkét irigység meg nem fertőzte.

öregségének elrongyolt saruját

merész, új lábnak gátul nem veté.

Álmai máglyáján tüzet szított,

s míg elnyúlt rajta törött, árva teste,

hunyó szemével Kánaánt kereste,

s áldó imát mormolt a had után.

   L. Ady Mariska.  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

A csodaváró  

Egyszer minden kéklő ég beborul.

Egyszer minden virág a földre hull.

Egyszer minden láng kisebbet lobban,

Egyszer minden szív gyengébben dobban.

És jön utána sok-sok nehéz óra.

De a csodavessző ámulatba ejt!

Mannát hullat a sötét éjszakából,

Vizet fakaszt a kemény kősziklából,

Hadat némít, ha ellenség szorít,

Balzsamot ad, ha kígyó nyomorít…

Csodavesszővel az agg is erős,

Csodavesszőtől földre hull a hős,

Csodavessző az életnek jele,

Mert a vessző az Isten szent keze.

Kinyújtom hát erőtlen kezem,

S e „vesszőt” a szívemhez ölelem.

És tengereken s sivatagon át,

E csodavessző békességet ad.

Csodavessző az Isten szent keze.

   Békefi Pál.   (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Panaszdal helyett

Ahova éppen

állított Isten,

hű tanú ott lehetsz,

vagy soha, sehol.

Nincs galambszárnyad.

Illanó vágyad

el ne röpítsen:

a „volna”-pokol.

Itt és most éled

kiszabott élted!

Só, világosság,

csak itt lehetsz.

Kíntól se rettent,

helytállt a kereszten

érted a Bárány.

Így mentett meg.

Szorít a helyzet?

Vállald kereszted!

Nem azt ígérte

győztes Urad,

hogy messze röpít,

de őriz, segít,

naponként szabja meg

keskeny utad.

Panaszdal helyett,

vállald a helyed,

s erőt kérve,

hű tanú légy.

Dalold a földön,

a mennyben, örökkön

a megváltottak

új énekét.

   Siklós József     (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

A NAGY KÜLDETÉS 

Könnyebb volt akkor?

Amikor a Mester
Szólott: Jőjj és kövess engem!
Szólott: Evezz a mélyre!
Szólott: Menjetek el kettenként!
Szólott: Menjetek e széles világba!
Szólott: Hírdessetek örömhírt!

És akinek szivébe mélyedt
tűz szeme, az elindult
s ment. Otthagyta a hálót,
elhagyta mindenét.
Egy saruval és táska nélkül
elindult, mint hű tanítvány,
mint biztos bizonyosság:
Hogy várja otthontalan út.
falu széle, hol lábáról a port is
lerázza, mert az Igének ellene álltak.

Hogy áruló Júdás,
zürzavaros Getsemáné
gyötrelmes keresztfa
sírból kinövő kétely
után a feltámadott Krisztus
tanujaként meggyőzze a világot.

Jaj, hogy azóta mennyire halkult
el a szivünkben a krisztusi hívás.

Mennyi szavunkban a bölcseletünknek
fényeit élesztő sanda varázsszó.
emberi méretű forma-ígéret,
hitben erőtlen tétova zsoltár,
kegyeskedő szóban eldörgő ítélet,
rangvita, fényes cifra-nyomoruság.

De hogyha a Lélek szent tüze gyullad
megragad és küld szét e világban
minden népekhez, tétova akkor
nem lehet senki!
Hangzik az ige, szomjazó lelkek
folyama árad ím e forráshoz.

Tartsd meg a helyed, mert koronádat
Mestered majd ott adja jutalmul,
Ahová küldő szent szava állít.

          Bácsi Sándor

HÍVÁS ÉS KÜLDÉS  

És a tizenkettőt

magához hívta,

hogy őket tanítsa,

hogy őket szeresse,

mennyek országa felé vezesse,

- hogy Vele legyenek,

mert Benne Isten Országa elközelgetett.

Jó Rá figyelni, semmit se tenni,

feszülten várni, - jó Vele lenni.

És a tizenkettőt

messzire küldte,

mert lázban hevülve

sok lélek jajgat,

rabbá igáznak démoni hatalmak.

Annyi kéz adni, békülni béna!

Sok száj bezárul, mondani néma

igazság szavát tiszta szeretetben.

Halál árnyékától sokak szíve retten,

bűn súlya alatt sok lélek remeg...

Kiküldte őket, hogy szavuk nyomán

gyógyuljanak és szabaduljanak

és megtérjenek.

ÚTJELZŐ TÁBLA 

Vigyáz a falvak szélén, s ott áll

a szétfutó keresztutaknál.

Vigyáz, mindig útfélen állva,

s irányt mutat a tábla.

Lábára indák tekergőznek,

barmok hozzá dörgölőznek,

vállára galamb, varjú száll,

az útról ráfröccsen a sár,

nap fakítja és veri zápor,

megrepedez a tél fagyától,

kölykek vágnak belé sebet,

beszennyezik kósza ebek

de jó- s balsorsban egyaránt

áll és mutatja az irányt!

Mellette bölcsek és bolondok

cipelnek álmot, vágyat, gondot,

jönnek és mennek ifjak, vének,

nász menetek és temetések.

Ő áll és tűr, nem válogat.

Mindenkinek utat mutat!

- Útjelző tábla lettem én is

Ott, hol az út Isten felé visz,

Embersorok útfelén állva

mutatok mindig egy irányba:

KRISZTUS FELÉ! Nap szúr, ver zápor,

didergek a közöny fagyától,

bűn-indák reám tekerőznek,

rút vágyak hozzám dörgölőznek,

vállamra kétség varjú száll

s fülembe azt kiáltja: kár!

Az élet sara rámfrecseg,

megsebeznek gonosz kezek,

de jó- s balsorsban egyaránt

állok s mutatom az irányt,

akik mellettem elhaladnak

s fáradt, tékozló fiaknak.

Mellemről Isten lángírása

beragyog ködbe, éjszakába

s szinte kiáltja: Emberek!

mindnyájan erre menjetek!

A Krisztus jár előttetek -

Nála lesz békességetek

csak a nyomába lépjetek,

szárnnyá válik keresztetek!

Hát bízzatok és higgyetek,

s szeressetek... szeressetek!

                                   Bódás János 

An Undivided Heart

Lord, put in me a new spirit
Remove my heart of stone
And give to me a heart of flesh
That trusts in You alone
Oh, That I may fear Your name
Each day right from the start
Oh, Lord, please give to me
An undivided heart.

I want a gaze that never waivers
Or loses sight of the goal
To keep it's focus on obeying You
With mind and body and soul
Help me to walk in submission to Christ
In whole and not in part
Oh, Lord, please give to me
An undivided heart.

I want Your joy to be my greatest strength
Your salvation my impassioned praise
Your holiness to be my way of living
For all the rest of my days
Keep me steadfast in doing Your work
And following the course that You chart
Oh, Lord, please give to me
An undivided heart.

Teach me to daily die to self
And to spend much time in prayer
That I may be discerning of those around me
And treat them with genuine care
I want to be totally true to You
To wear your righteousness as my mark
Oh, Lord, please give to me
An undivided heart.

I want to live the time You've given me
Committed fully to Your purpose and call
Lord, consume me with Your awesome presence
Cause me on my knees to fall
And bow to Your desire for my life
Let no circumstance keep us apart
Oh, Lord, please give to me
An undivided heart. 

The Armor of God

Put on the armor of Almighty God,
so you can withstand Satan’s schemes.
Our battle is not against flesh and blood;
no, things are not as they seem.

Our fight is against the powers of darkness,
with the forces of evil on high.
But He gave us His armor so we can stand firm,
on the Earth and in the sky.

Gird your loins with truth, which will always bear out,
the breastplate of righteousness wear.
Shod your feet with preparation of the gospel of peace;
take the shield of faith everywhere.

Take the helmet of salvation to wear on your head,
and the Spirit’s sword in your hand.
And pray in the Spirit all of the time so
against Satan’s plots you can stand.