Hogyan teljesednek be a próféciák?​

D.L.Moody


Hogyan teljesednek be a próféciák?​

Egy angol orvos, dr. Hamlin Cyrus beszélte el a következő esetet.
Amikor a krími háború idején Konstantinápolyban időztem, felkeresett egy török ezredes, aki ezt mondta:
- Egy kérdést szeretnék feltenni. Tudna nekem valamilyen bizonyítékot adni, hogy a Biblia valóban Isten Igéje?
Dr. Hamlin először ki akart térni a válasz elöl, s ezért más tárgyra terelte a beszélgetést. Így azután megtudta, hogy vendége igen sokat utazott, és különösen a keleti országokban nagy utakat tett meg az Eufrátesz folyó vidékén.
- Volt ön Babilonban? – kérdezte.
- Igen erről jut eszembe egy esemény, amit ott éltem át. Ugyanis nagyon szeretek vadászni, s amikor elmondták nekem, hogy Babilon romjai között igen sok vadállat ütött tanyát, elhatároztam, hogy odautazom, és egy hetet töltök ott, hogy a vadászatnak hódoljak. Mivel tudtam, hogy nem ajánlatos egyedül odamenni, megalkudtam egy arab sejkkel, hogy az embereivel odakísér, és velünk ott tartózkodik. Elindultunk, és Babilon romjai között ütöttük fel sátrainkat. Naplemente előtt vettem a fegyveremet, hogy körülnézzek, s megismerjem a helyet, ahol vagyunk. A mélységek és a gödrök, amelyek a romok alatt voltak, mind a vadállatok búvóhelyéül szolgáltak. Amikor visszaértem, nagy csodálkozással láttam, hogy a velem jött emberek valamennyien csomagolnak, a sátrakat lebontják, és indulni készülnek. Rögtön felelősségre vontam a sejket, hogy miért akarnak itt hagyni, miért mennek el, holott jókora összeget vettek fel, hogy velem legyenek az idegen és veszélyes helyen. De minden tiltakozásom hiábavaló volt. Az sem használt, amikor fenyegetésre és kérésre fogtam a dolgot, mert nem tágítottak attól, hogy elmennek. A sejk állandóan azt válaszolta, hogy veszélyes és bizonytalan az itt tartózkodás. Halandó embernek nem szabad itt tartózkodnia naplemente után, mert akkor előjönnek a szellemek, és akit itt találnak, azt irgalmatlanul magukkal hurcolják az „alvilágba”. Amikor láttam, hogy hiábavaló minden erőlködésem, ezt mondtam:
- Bár már sokkal többet fizettem, mint ami illik, de megadom ennek az összegnek a dupláját, ha itt maradtok.
- Nem maradunk – válaszolták – és ha a világ minden pénzét ideadnád, még akkor sem maradnánk. Még nem volt arab ember egy sem, aki naplemente után Babilonban tartózkodott volna. Azonban mégis igazságos akarok lenni veled… Elmegyünk egy óra járásnyira, és reggel ugyanide visszatérünk.
Elmentek mindnyájan, s nekem fel kellett adnom a vadászatomat.
Amikor a török ezredes befejezte szavait, elővettem a Bibliámat – mondta tovább dr. Hamlin -, és felolvastam egy részt Ésaiás könyve 13 részéből, ahol a következők vannak: „És olyan lesz Babilon, a királyok ékessége, a káldeusok dicsekvésének fészke, mint ahogyan elpusztította Isten Sodomát és Gomorát; nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségről nemzetségre, nem ver sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott, hanem vadak tanyáznak ott és baglyok töltik be házaikat, és struccok laknak ott, és bakok szökdelnek ott, és vad ebek üvöltenek palotáikban, és mulató házaikban sakálok; és ideje nemsokára eljön és napjai nem késnek. (12-22)
- Ezek a szavak híven ecsetelik a helyzetet- szólt a török katona. – Ugyebár, ez valami történeti jelentés?
- Nem. – válaszolta dr. Hamlin -, ezt a Szentírás jövendöli Babilonról, a bábeli uralom pusztulásáról. Ön tanult és olvasott ember, aki jól tudja, hogy a Szentírást legalább háromszáz évvel Krisztus születése előtt fordították görög nyelvre.
- Úgy van. Így tudom.
- És azt is tudja, hogy a héber szöveget még 200 évvel előbb írták?
- Úgy van – felelte.
- Nos, ez esetben az a hely, amelyet felolvastam, akkor íródott, amikor Babilon virágzása teljében volt még. Akkor ezek még prófétai szavak voltak, ugye? 
- Erre most azonnal nem tudok válaszolni. Kell egy kis időt kapnom, hogy ezt átgondoljam. – válaszolta az ezredes.
- Nagyon helyes, tessék csak utánagondolni! – válaszolta dr. Hamlin. – Ha azután megnyugodott, akkor kérem, keressen fel engem újra…