Keresztény énekek

Arcra borulok

Nyitva áll a mennyei hely
Ahol jelenléted vár rám
Ez a hely az irgalomé
Mégis hódolattal lépek Hozzád

És én arcra borulok
Mert a fényed rám ragyog
És én arcra borulok
Dicsőséged rám ragyog

Nincs olyan a mennyben, mint Te
Hozzád hasonló a földön nincsen
Mindenek Királya vagy, 
Íme, meghajlok előtted

És én arcra borulok
Mert a fényed rám ragyog
És én arcra borulok
Dicsőséged rám ragyog

Dicsőséged járjon át, dicsőséged járjon át
Jöjj most közénk jó Atyánk
Vágyunk Rád

Dicsőséged járjon át, dicsőséged járjon át
Szent Lelked töltsd ki ránk
Várunk Rád

Ébredj fel, alvó

Refrén:
Ébredj fel, alvó, a mély álmodból
És Krisztus ragyog rád
Támadj fel ember a halálodból
És Krisztus ragyog rád

Bár egykor szívedben volt a sötét
most az Úr fénye tiéd
Ragyogjon hát teljes világosság
az Úrtól mindig reád!

Refrén:
Ébredj fel, alvó, a mély álmodból
És Krisztus ragyog rád
Támadj fel ember a halálodból
És Krisztus ragyog rád

Jóság és békesség töltsön be ma
Mindig az Úr előtt járj
Vezessen Szentlelke, és Őt csodáld
Mindenben, amit csodálsz

Refrén:
Ébredj fel, alvó, a mély álmodból
És Krisztus ragyog rád
Támadj fel ember a halálodból
És Krisztus ragyog rád

Az idő megy, és az Úr oly közel
Vigyázz, ha jön a sötét
Használd ki perceit, jó sáfár légy
Jutalmad nyerd el, ne félj

Refrén:
Ébredj fel, alvó, a mély álmodból
És Krisztus ragyog rád
Támadj fel ember a halálodból
És Krisztus ragyog rád

 Megváltód előtted áll

1. Ha majd a nappal véget ér, a sötét árnyak éje kél, Előtted minden újjá lesz, meglátod ez csak a kezdet. A rejtett múltra fény derül, a kérdésre válasz kerül, Kegyelmed aki most nem vett, akkor a bánat késő lesz.

Refr.Most Megváltód előtted áll, sebes keze kinyújtva már! A választás terajtad áll, a kárhozat, vagy élet vár. Most Megváltód előtted áll, sebes keze kinyújtva már!

2. Az elmúlás mind közelebb és szívet nyugtát nem leled, A félelem késtségbe ejt, a gond és bú magába rejt. A kárhozat félelme űz, a soha el nem alvó tűz. Szíven szúr a felismerés, amit tettél, az mind kevés.

3. Egyedül éled életed, neked nem kellet Istened, A számadás napja jön, balján kinek kell majd ülnöd? Epesztő szomoj, emésztő láz, a valóságra majd felráz. Hiába mondod: Mit tettem?! Hová lett örök életem?!