Keresztény versek

„EGY IGÉCSKE’’ 

„E világ ura bárhogy támadna, nem árthat mégsem,

megítélte Isten, megdönti egy igécske!“ - Luther Márton

Halott voltam,

s egy igécske életre keltett.

Téli fagyban

egy igécske tavaszt teremtett.

Hideg voltam,

és egy igécske lángra szított.

Sötét voltam,

s egy igécske fénybe borított.

Koldus szívem

egy igécske gazdaggá tette,

néma húrját

egy igécske megzendítette.

Börtönajtóm

egy igécske szélesre tárta,

szegény rabot,

kivezetett a szabadságra,

Tél volt bennem,

de most nyílik ezer virágom,

s énekemben

egy igécske hatalmát áldom.

Lehet sötét, lehet hideg,

körülvehetnek jégszívek,

vak éjszakák, fagyos telek,

reménységről énekelek.

Elég egy langyos lehelet:

holnap minden újjá lehet

Ma nincs tavasznak híre még,

de „egy igécske’’ is elég.

Boldogan hirdeti dalom,

hogy egy igécske hatalom.

,,Legyen!’’-  és lesz! Élet fakad,

s elsöpri mind a gátakat.

            Túrmezei Erzsébet

Tanulunk-e Tőle?

Várta az asszony: (tudva, vétke sok)

kövezzék meg a vén szakállasok.

Rajtakapták, mint házasságtörőt

s most bűnhődnie kell a nép előtt.

Lehet mentsége? … A Törvény felel:

nincs irgalom! Vétkezett! Vesszen el! –

Megkérdik Jézust, tudva „igazuk”,

Ő mint ítél? … (hogy ráfogják: hazug!)

Az vesse hát rá az első követ

közületek, ki még nem vétkezett…

S nő neveket porba írva vár…

De felidézik a női nevek,

hogy vétkeztek a salabakterek,

s elpárolognak, leforrázva, sorban.

- Nincs kárhoztatód? … kérdi az Úr. – Nincsen!

(s most ámuljatok, angyalok, a mennyben!)

Én sem kárhoztatlak, így szól az Úr

a nő megtört, alázatos szívéhez,

Menj el békével, és többé ne vétkezz!

Bódás János (Hozsannázó napok, II. kötet)

INTELMEK, ÚTRAVALÓUL 

Ne ítélj a látszat után,

Mert tévedés érhet.

A korai ítéletre

Rácáfol az élet.

Sokszor ahol rosszat látsz, ott

Jó dolog történik;
Viszont igaz, hogy nem minden

Arany, ami fénylik.

Ne adj hitelt minden szónak,

Mit mondanak néked,

Különösön ha vádolják

Barátod, testvéred.

Kérdezd meg őt, mi a való?

S várj a véleménnyel,

Ne válassza lelketeket

A rágalom széjjel.

Nem kell mindent elmondanod

Amit tudsz másoknak.

Gondold meg azt, hogy szavaid

Hatni hogyan fognak?

Építenek-e, vagy rontanak,

Gyógyítnak, vagy vágnak?

Ne légy másnak terjesztője,

Csak az igazságnak.

De ne nézd el tétlenül se,

Ha valaki téved.

Mert egy érték elvesztése

Neked is a vétked.

Felelős vagy másokért is,

A jó Isten előtt,

Igyekezz hát helyes útra

Hozni a vétkezőt.

     Novák László

Aki vallást tesz rólam  

Aki vallást tesz rólam

helyén kimondott szóban,

bárki szemébe nézve,

mérlegre sose téve

helyzetet, kérdezőt:

Arról vallást teszek Én is

az Atya előtt.

Ám aki nem szégyell

ámítást, hazugságot,

gyáva megalkuvások

végnélküli sorát,

tagadást, káromlást, hintapolitikát,

- csak éppen engem szégyell

és engem hallgat agyon:

Atyám előtt a mennyben

azt Én is megtagadom.

Siklós József

Beszélj Jézusról!

Beszélsz az üzletről, pénzről, földről, házról, 

anyagi jólétről, földi boldogságról. 

Dicsekszel erőddel, kérkedsz szépségeddel, 

S azt hiszed, hogy te vagy a legokosabb ember. 

De hallgatsz Jézusról, 

mélyen mint a tenger. 

Mért nem beszélsz róla, mint egy bátor ember? 

Beszélsz a tavaszról, nyárról, őszről, télről, 

Változó időkről és a jó termésről. 

Beszélsz barátodról, szomszédról, családról, 

régi jó időkről, apádról, anyádról. 

De hallgatsz az Igéről, 

mélyen, mint a tenger. 

Mért nem beszélsz róla, mint egy hívő ember? 

Beszélsz történetről, az ősi világról, 

Rómáról, Athénről, filozófiáról. 

Beszélsz tudományról, régi kultúrákról, 

bolygó csillagokról, az ásványvilágról. 

De nem szólsz az üdvről, 

hallgatsz, mint a tenger. 

Mért nem beszélsz róla, mint keresztyén ember? 

Vagy tán szégyelled Őt, a nagy Lélekmentőt, 

Ki nem szégyell téged bűnöst, elveszendőt?! 

Ezt hirdeti néked a Golgotai Kereszt, 

Civilizált ember, mikor érted meg ezt?