Napi áhítat

Ma Február 13. Szombat, Ella, Linda napja van.

Fogyóeszköz, de mégsem fogy el!

Hét témája: Házasság hete

Olvasmány: 1Kor 13

A szimpátia, a kedvelés átmeneti, lényegtelen. Sose keverd össze őket a valódi szeretettel!

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom.  És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.  És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.  A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.  Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.  Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.  Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.  A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.  Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk.  Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.  Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.  Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

Magyarázat

Egy régi bölcs egy kétfedelű ládát adott a szultánnak, és azt mondta: „Felség, amikor azt hiszed, hogy te vagy a legboldogabb a világon, nyisd ki a jobb oldalit, ha te vagy a legboldogtalanabb a világon, nyisd ki a bal oldalit.” Telt-múlt az idő, a birodalom úgy virágzott, mint még soha, és akkor a szultán kinyitotta a jobb oldali fedelet. A láda mélyén egy papírt talált írással: „Elmúlik”. Múlt az idő, az országot bajok sújtották, a szövetségesei elhagyták, a szultán beteg lett. Akkor eszébe jutott a láda, odament hát, kinyitotta a bal fedelet. A láda mélyén újabb papír volt. Lassan kihajtogatta, azt olvasta: „Ez is elmúlik”. Boldog vagyok, vagy boldogtalan? Gyakran alig tudjuk eldönteni. Munkánk eredményei, sikereink, kapcsolataink állapota, anyagi vagy egészségi helyzetünk alapján próbáljuk többnyire behatárolni ezt a kérdést. És jóllehet nekünk nincs ilyen ládánk, de már megtanultuk anélkül is, hogy (főként a boldogság) nagyon hamar elmúlik. Ránk is telepedett már kellően az a hangulat, hogy minden elmúlik, minden jó csak nagyon rövid ideig vesz nálunk lakozást. Ideje volna valami nagyon stabil pontot találni magunknak, nem?! Lehet ez egy személy is. Olyan valakire gondolok, aki jóságát, szeretetét és hűségét megtartja velünk kapcsolatban, de azt is ígéri, hogy mindez generációkon átívelve is igaz marad. Tehát a mai napi feladatunk nem az, hogy látható dolgok alapján döntsünk boldogság és boldogtalanság között, nem is az, hogy dobozokat nyitogatva szemléljük azt, hogy mi minden törékeny, mulandó és romlandó, hanem az, hogy a hozzánk hű Istent megtaláljuk! Akkor válik a mi szeretetünk is időtálló, kifogyhatatlan szeretetté!

(Beke László)

 hét igéje

„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket,

és cselekszi azokat, hasonló lesz

az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.”

 (Mt 7,24)