Keresztény versek

A SAMÁRIAI FALU ELŐTT. . .

Lukács 9: 51-56.

Uram Jézus, bejártuk a falut

.

Megzörgettünk minden bezárt kaput.

Szállást kértünk, egyszerű nyughelyet.

De nem nyílt szív, nem nyílt ajtó Neked.

A szent város oly megvetett nekik,

Ki arra tart, azt be se engedik.

Pedig van hely. Szükség is lenne Rád.

Gyötrődik és vérzik minden család.

Csak pár órát ha tölthetnél velük,

Megváltozhatna egész életük.

Oly gőgösek, Uram, az emberek!

Nem érdemlik, hogy tovább éljenek.

Ítélj, Uram, égesd meg e falut,

A sok bezárt házat, szívet, kaput.

Ahogy egykor Illés cselekedett,

Kérünk Uram, kérünk égi tüzet!

- Nem tudjátok, sértődött emberek,

Minémű lélek van tibennetek.

Küldetésteket félreértitek,

Idő előtt kérvén ítéletet.

Az idők végén lesz ítélet is.

Megrázza az eget is, földet is.

De ez a kor: kegyelem napja ez.

Nem tűzfolyam, élő víz ömledez.

Nem kényszer ez. Kegyelmes zörgetés.

Kereszthordozó, égi küldetés.

Uratok földre azért érkezett,

Hogy megkeresse, ami elveszett.

                Győri József

(Szőlőben c. kötetből)

GYŐZELEM EZ!   

Mikor elhagyott minden szeretet,

S a bánat mégse zúzza szívedet:

Tudsz-e nevetni, ha mindenki kerül,

Maradni vidám, rendületlenül?

Győzelem ez!

Mikor a sértés szíveden talál,

Jó tett helyébe jót hiába vár –

Adósok mind a hálával neked:

A szíved továbbra is csak szeret:

Győzelem ez!

Ha ki se kérdi, hogy mi van veled,

Rosszindulattal fogják a kezed:

Köddé vált terved vígan látod-é,

Tovaszállt vágyad vígan vágyod-é?

Győzelem ez!

Csak mosolyogják véleményedet,

Jó tanácsod mind gánccsal félretett,

Nem ért meg senki, mert nem is akar,

Van-e ajkadon mosoly, büszke dal?

Győzelem ez!

Mikor készséggel megadod magad,

A szenvedésben Istené szavad,

Örömmel hordod nagy keresztedet,

Lemondasz arról, ki kedves neked:

Győzelem ez!

Nem is gondolsz már magaddal soha,

Virágokat csak másnak szórsz oda,

Arcodról sose tűnik a mosoly,

A háttérben az Úrért dolgozol:

Győzelem ez!

   Kárász Izabella. (Fényből fényességet, 188)

Daddy, Please Send Me” 

The Lord of the Heavens looked down to the Garden
The snake in the tree talked to Eve.
His view of what happened left no other choice, 
He asked the young couple to leave.
Eve bore two sons, one murdered the other,
Justice in Heaven must be.
Lord of the Heavens said, “What can be done?” 
A voice answered, “Daddy...send Me.”
Judges were sent to the earth to correct,
Enshrined are these in Bible history.
Yet, though they prayed, the people still strayed;
Again the voice, “Daddy...send Me!”
Across the countless ages, throughout Bible pages 
Ignored was the Prophet’s decree
Vengeance ws reaped and the Lord’s people weeped;
Came the voice, “Please Daddy...send Me!”
The Lord of the Heavens then planted a seed 
That someday would grow to a tree
With a tear in His eye, He turned and He spoke,
“As a last resort, Son...I’ll send Thee!”