2016. február 19., péntek

2016 - Áhítat, 2016. február 19. péntek

Ma Február 19. Péntek, Zsuzsanna napja van.

Sok Boldog Névnapot Kívánok a Névnapjukat ünneplőknek!

Hét témája: Máté evangéliuma
Olvasmány: Mt 9,18–19.23–26

Ahelyett hogy bánkódnál amiatt, ami történt, értsd meg, hogy mit akar Isten, hogy tegyél!

„Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy zsinagógai elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: „A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.”  Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt. ... Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, így szólt: „Menjetek innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik.” Azok pedig kinevették őt.  Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt.  És híre ment ennek az egész vidéken.”

Magyarázat

Gyakran csak akkor fordulunk Istenhez és kezdünk el buzgón imádkozni, amikor már tényleg nagy a baj. Ilyenkor már nem számít az sem, hogy ki mit szól hozzá, hiszen sürgős segítségre van szükségünk. 
A zsinagógai elöljáró félretéve tekintélyét megalázta magát, és leborult Jézus előtt. Bizalmát esdeklő szavai jól tükrözik: „Jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog!” Urunk, aki segített a megszállottaknak, meggyógyította a bénát, és bűnösöket engedett magához, nem vetette meg a tekintélyes emberek kérését sem. Felkelt és elindult, mert az őszinte hit utat nyitott előtte.
A gyász elkezdődött, mert bizonyosak voltak benne, hogy a kislány meghalt. Isten Fia azonban látta, ami számukra láthatatlan maradt. A gyermek fel fog ébredni, mint egy álomból. Hit nélkül azonban marad a lenéző nevetés. Megváltónk nem vitatkozik senkivel. A szülők pedig Jézusra hallgatnak. Elküldik a gúnyolódó és gyászoló tömeget hitük újabb bizonyítékául. A csoda előtt nincs több akadály.
Buktatók és akadályok várnak ránk mindennap. Hitünktől függ, hogy ezeken átkelünk, vagy meghátrálunk előttük. „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,39)

Paróczi Zsolt)






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése