Keresztény versek

Adrian Plass

Krédó

Szavakkal krédóm el nem mondhatom.
Hogyan írhatnám le félelmeim,
örömem,bánatom,
ámulatom,haragom,bizonyosságom
és hitetlenségem?
Hogy sűrítsem mondatokba 
álmatlan éjszakáim?
Ki legyen az alany,
és ki a tárgy?
Ha távol marad egy Barát,
majd ismét felbukkan váratlanul
-megkésett pirkadat,
felhők közül vakító napsugár?
Miért talállak ott a titkos,néma helyeken,
hová örök szavad elől rejtőzöm?
Gyűlöllek,imádlak,akarlak és várlak,
s néha azt kívánom,
bárcsak elhagynál!
Mégis,tudom,réges-régen
tündérmesét fűztél nekem egy napról,
mikor éles kardod előhúzod,
s leszabdalod a rám forrt vastag páncélt.
Életet csókolsz belém,akár a mesebeli herceg,
és egy csipkerózsika életre kel.
Amikor megébredek,
szívembe nézve mindent megértek,
ott megszűnik némaságom és
krédóm végre szavakkal is elmondhatom.
 A MAGÁNY

Isten nélkül árva az ember,
nem gyógyul pénzzel, szerelemmel;
sikeres pálya mit sem ér,
ha szíved szomja elkísér.
...

Boldog családban is talány,
mért kínoz néha a magány.
Mindig marad egy hiányérzet:
tudja-e valaki, mit érzek?

Érti-e valaki lelkemet,
mit kimondani nem lehet?
Ki tett ide erre a földre,
mint bábut a játékmezőre?!

Mi okból, mi célból tett ide?
S van-e értem aggódó szíve?
Izgul-e ÉRTEM igazából,
ki egy vagyok több milliárdból?...

...Halló! ...Valaki beleszól?
...Vagy bolygok csak, mint meteor,
nem felel más, csak a visszhang,
s életem célja: egy sírhant...?
...

Tudod, Jézus már bizonyított:
halálával Ő ajtót nyitott.
Imában beléphetsz: RÁD VÁRNAK!
...És itt vége a nagy magánynak.

Árvai Emil