Angyalainak parancsolt....
"...megparancsolja angyalainak,
hogy vigyázzanak rád minden utadon." (Zsoltárok 91:11)
Egy misszionárius minden két hétben elment a városba, hogy gyógyszerellátmányt vételezzen a kis vidéki kórháznak, ahol szolgált.
Egyik ilyen útján látott két embert,
akik az utcán verekedtek. Az egyik súlyosan megsérült, ezért a
misszionárius megállt, ellátta a sebeit, és beszélt neki Isten
szeretetéről. Aztán továbbindult
hazafelé, és éjszakára a dzsungelben táborozott le. Amikor két héttel később ismét a városba ment, egy férfi közelített felé, ugyanaz, akin legutóbbi utazása alkalmával segített. A férfi ezt mondta: "Tudtam,
hogy pénz és gyógyszerek vannak nálad, ezért a bandám követett a táborodig, és azt terveztük, hogy megölünk, hogy hozzájussunk a pénzhez és a gyógyszerekhez. De éppen amikor rád akartunk támadni, azt láttuk, hogy huszonhat fegyveres őr van körülötted." A misszionárius így felelt: "Nem, ez lehetetlen. Én egyedül voltam." A férfi tovább erősködött: "A többiek is látták. Meg is számoltuk őket.". Hónapokkal később, amikor a misszionárius elmondta ezt a történetet az otthoni gyülekezetében, egy férfi félbeszakította: "Pontosan mikor is történt
ez az eset?" Amikor a misszionárius megmondta a pontos napot, a férfi elcsodálkozott. Ezt mondta: "Pontosan akkor, amikor ott Afrikába éjszaka volt, itt nálunk reggel volt, és én furcsa, sürgető kényszert éreztem arra, hogy imádkozzam érted. A késztetés olyan erős volt, hogy felhívtam pár embert, hogy jöjjenek el a gyülekezetbe, és imádkozzanak velem. Kérlek, hogy akik aznap itt imádkoztatok velem, most álljatok fel!"
hazafelé, és éjszakára a dzsungelben táborozott le. Amikor két héttel később ismét a városba ment, egy férfi közelített felé, ugyanaz, akin legutóbbi utazása alkalmával segített. A férfi ezt mondta: "Tudtam,
hogy pénz és gyógyszerek vannak nálad, ezért a bandám követett a táborodig, és azt terveztük, hogy megölünk, hogy hozzájussunk a pénzhez és a gyógyszerekhez. De éppen amikor rád akartunk támadni, azt láttuk, hogy huszonhat fegyveres őr van körülötted." A misszionárius így felelt: "Nem, ez lehetetlen. Én egyedül voltam." A férfi tovább erősködött: "A többiek is látták. Meg is számoltuk őket.". Hónapokkal később, amikor a misszionárius elmondta ezt a történetet az otthoni gyülekezetében, egy férfi félbeszakította: "Pontosan mikor is történt
ez az eset?" Amikor a misszionárius megmondta a pontos napot, a férfi elcsodálkozott. Ezt mondta: "Pontosan akkor, amikor ott Afrikába éjszaka volt, itt nálunk reggel volt, és én furcsa, sürgető kényszert éreztem arra, hogy imádkozzam érted. A késztetés olyan erős volt, hogy felhívtam pár embert, hogy jöjjenek el a gyülekezetbe, és imádkozzanak velem. Kérlek, hogy akik aznap itt imádkoztatok velem, most álljatok fel!"
A misszionárius
megszámolta őket: huszonhatan voltak. Pontosan annyian, mint a fegyveres őrök. Mert
valóban igaz: "megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád
minden utadon".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése