Ma Február 11. Csütörtök, Bertold, Marietta napja
van.
Tenni, vagy nem tenni, ez itt a kérdés!
Olvasmány: 1Kor 13
Hogy mit ne tegyél, olvastad. Most találd ki, hogyan mutathatod ki a szereteted!
„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom. 2És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5[Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.] 6Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 8A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 10Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. 13Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
Magyarázat:
Kemény tantárgy ez a szeretet! Minél jobban elmélyülünk benne, annál lehangolóbb a tükörben látott kép. Nem is gondolnánk, hogy ilyenek vagyunk; csakhogy a Biblia Isten beszéde, és nem vaktában lövöldöz, nem olyan problémákat fogalmaz meg és tart ezer évek óta a felszínen, amelyek egykönnyen kihalnának. Sajnos, be kell látnunk: tudunk bántóan viselkedni. Odaszúrni egy frappáns megjegyzést, ott megcsillantani egy gúnyos mosolyt, ahol nem volna szabad, és aztán mentegetőzni: de én ezt nem úgy értettem, vagy: ne haragudj, nem akartam. Tudunk rosszat felróni: régieket és mostaniakat egyaránt. Még „jövő időben is”, amikor azt mondjuk: úgysem tudsz változni, az maradsz, aki voltál. Törtetően tudjuk keresni a magunk hasznát. Olyan küzdelmekbe megyünk bele, amelyeknek tétje igazából nincs egy házasságon belül. Legfeljebb annyi, hogy nekem legyen igazam. Pedig lehetne ám együtt is győzni! És muszáj nekünk gyorsan haragra gerjedni? Ilyen vagyok, ilyen hirtelen haragú! – szoktuk mondogatni. De ez nem ad felmentést. Ha évek hosszú során át nincs változás, gyógyulás, mit ért számunkra az ige, amely ha kell, sziklazúzó pöröly meg kétélű kard? Rajtunk kicsorbult volna? Tennünk kell, amit Isten igéje kér tőlünk!
(Beke László)
Olvasmány: 1Kor 13
Hogy mit ne tegyél, olvastad. Most találd ki, hogyan mutathatod ki a szereteted!
„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom. 2És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5[Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.] 6Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 8A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 10Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. 13Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
Magyarázat:
Kemény tantárgy ez a szeretet! Minél jobban elmélyülünk benne, annál lehangolóbb a tükörben látott kép. Nem is gondolnánk, hogy ilyenek vagyunk; csakhogy a Biblia Isten beszéde, és nem vaktában lövöldöz, nem olyan problémákat fogalmaz meg és tart ezer évek óta a felszínen, amelyek egykönnyen kihalnának. Sajnos, be kell látnunk: tudunk bántóan viselkedni. Odaszúrni egy frappáns megjegyzést, ott megcsillantani egy gúnyos mosolyt, ahol nem volna szabad, és aztán mentegetőzni: de én ezt nem úgy értettem, vagy: ne haragudj, nem akartam. Tudunk rosszat felróni: régieket és mostaniakat egyaránt. Még „jövő időben is”, amikor azt mondjuk: úgysem tudsz változni, az maradsz, aki voltál. Törtetően tudjuk keresni a magunk hasznát. Olyan küzdelmekbe megyünk bele, amelyeknek tétje igazából nincs egy házasságon belül. Legfeljebb annyi, hogy nekem legyen igazam. Pedig lehetne ám együtt is győzni! És muszáj nekünk gyorsan haragra gerjedni? Ilyen vagyok, ilyen hirtelen haragú! – szoktuk mondogatni. De ez nem ad felmentést. Ha évek hosszú során át nincs változás, gyógyulás, mit ért számunkra az ige, amely ha kell, sziklazúzó pöröly meg kétélű kard? Rajtunk kicsorbult volna? Tennünk kell, amit Isten igéje kér tőlünk!
(Beke László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése