Még hull a mag...a
g...
Még nincs vége, még
egyre hull a mag,
A gigászi kéz még egyre
szórja,
A nagy példázat még nem
vált múlttá,
Mert még nem jött el a
számadója,
A magvető még egyre
szórja…
Szántóföldek! Ekétlen,
vad utak!
Kősziklás, bogáncsos,
tüskés helyek!
Esőre szomjas, kiszáradt
rögök,
Fájó ugarok,
terméketlenek!
A példa nektek szól, ti
– emberek!
A magvető – az Isten! A
magot,
Az élet-igét még egyre
szórja.
Hirdettetik az egész
világon,
Hogy a bűnösnek van
Megváltója,
Aki a váltságot már
lerótta!
Odakerült, világ
közepére
Az Isten oltára, a
Golgota!
Ahol megbékélt veled az
– Isten,
Ahol érted halt az Isten
Fia,
A kegyelem nagy
inspirátora,
Aki, ha eljő majd az
ítélet,
Odaáll közéd s az Isten
közé:
Vérző testével betakar
téged,
És kezét nyújtja a Bíró
felé:
– Őt már ne, Uram, már
ne sújts felé!
– Őérte én a váltságot
letettem,
Az ő bűneiért szenvedtem
én!
Őérte Te már elhagytál
engem!
Ígéreted szerint ő az
enyém!
Szerető szívedre hadd
hozzam én!
– Hallod, világ! Neked
szól az Ige:
Békét kínáló, drága
üzenet…
Esőre szomjas, kiszáradt
rögök!
Fájó ugarok, köves, vad
helyek!
Szántatlan földek!
Szívek! Emberek!
Lukátsi Vilma
Ha megjön
Ha megjön a télűző
tavasz,
havát veszítve zöld a
Havas.
A hegy gerincén zerge
szökken,
a kis faágra cinke
röppen.
Bimbó fakad és fény
ragyog,
szívemben új remény
dobog.
Újabb kezdet és új
remény,
kegyelem adta égi fény.
Sarjadó fű, bomló virág,
tóban megmosdó fűzfaág.
Pacsirta zengve
virradót,
mind dicsérik az
Alkotót.
Ujjongó szívem velük
ébred
úgy, amint a természet
éled.
Nem volt halál, csak
téli álom,
új ébredés a meghalásom.
Krisztusban éltem
békesség,
és meghalásom nyereség.
Feltámadásom örök élet,
nem lesz halál a
végítélet.
Örök tavaszra jön örök
nyár,
mennyei öröm és béke
vár.
Kapuk kirakva ékkövekkel,
aranyutcák és
kristálytenger.
Diadal-sereg a parton
állva,
mindenek kezében mennyei
hárfa.
Isten dolgait dicsérik,
Bárány énekét éneklik.
Harsog az ének odafent,
hogy Isten, ki egyedül
szent.
Zsejki Irén
Nézz föl!
Nézz szét a földön,
amerre lépkedsz,
szívd be jól, mélyen
a nyár jó szagát;
gyümölcsök érnek,
aromák őrzik
emlékké váltan
percek zamatát…
Nézz föl az égre,
végtelen réten
legel a bodros,
felhőtestű nyáj;
millió csillag
váltja fel őket,
ha éjsötétre
változik a táj…
Attól ne rettegj,
hogy Pásztor nincsen,
hogy gazdátlanul
forog az egész,
nézz szét a földön,
nézz föl az égre,
mindenütt ott van:
Isten keze véd!
Lukátsi Vilma
Gondold meg hát…
Napestig rohansz a nap
alatt,
pedig tied csak egy
pillanat.
A kapott idő csak
ígéret,
elszáll, mint pillangó
az élet.
S bár kimért az
időkeret,
a pillanat csodát tehet:
meggyújthat égi tüzeket,
s ébreszthet élő
hiteket.
Venyercsán László
Hol talált?
Egyedül voltál.
Sírtál.
Sírtál, és kerested
az Életet…
És Ő szólt:
„Ne félj, itt vagyok!”
– s neveden hívott.
Hallottad-e?
Később
összegyűltek
a tanítványok.
És Ő újból megjelent:
„Békesség néktek,
vegyetek Szent
Szellemet!”
Munkát adott:
Hirdessétek az
evangéliumot!
Elmentél-e?
Harmadszor a tengeren
sötét volt s aggodalom,
semmi más.
De Ő jött és szólt:
„Vessétek ki a hálót!”
S áldás követte szavát…
Amott már égett a
parázs…
S boldogan ünnepelt
Mester és tanítvány.
Ott voltál-e?
Anna Mária Seidel
Hol talált?
Egyedül voltál.
Sírtál.
Sírtál, és kerested
az Életet…
És Ő szólt:
„Ne félj, itt vagyok!”
– s neveden hívott.
Hallottad-e?
Később
összegyűltek
a tanítványok.
És Ő újból megjelent:
„Békesség néktek,
vegyetek Szent Szellemet!”
Munkát adott:
Hirdessétek az evangéliumot!
Elmentél-e?
Harmadszor a tengeren
sötét volt s aggodalom,
semmi más.
De Ő jött és szólt:
„Vessétek ki a hálót!”
S áldás követte szavát…
Amott már égett a parázs…
S boldogan ünnepelt
Mester és tanítvány.
Ott voltál-e?
Anna Mária Seidel
Mi az Övé?
Az Úr Jézusé a tenger
meg a csillagok fenn az
égen.
Ki tudná őket
megszámolni?
Ott tündökölnek réges-régen.
Az Úr Jézusé a Föld is:
hegye, völgye meg minden
bokra.
Kék egéből Ő visel
gondot
minden mezőn a
virágokra.
Az Úr Jézusé a kincs is:
arany, ezüst, gyémántok
éke.
Ezért nem kell aggódni
annak,
akinek Ő a menedéke.
Az Úr Jézusé itt minden,
a kis madárkák neki
zengnek.
Csak azt mondd meg,
királya lett-e
az Úr Jézus a te
szívednek?
Az Úr Jézusé a felleg:
arra száll, merre Ő
akarja.
A csillagoknak millióit
szelíden igazgatja
karja.
Ha az Övé már a szíved,
akkor kérd Őt este és
reggel:
vezéreljen téged is
híven,
a ragyogó
csillagsereggel.
Milyen öröm lesz tudni
mindig,
ha csillogó szemükbe
nézel:
őket ott fenn és téged
itt lenn
Ugyanaz vezet biztos
kézzel.
Túrmezei Erzsébet
Élő vizek zubogó forrása
Valahol lenni kell egy
forrásnak, melyben
végre felüdülhetnek azok
is,
akiket most a lefelé
tartó zuhanás
köpölyöz, és a nyirkos,
fénytelen zsákutcák
vonzásában élnek;
kitaszítottak, kimerült
sebesültek,
kiknek cserepes ajkait a
szomj ékesíti,
s akiket már az
irgalmatlan
világunkban élőholtnak
tartanak,
de még nem hantolták
közös temetőszéli árokba
őket.
Ó, jöjjetek mind
énhozzám – mondja Jézus.
– Mire vártok még
szomjazó lelkek?
Én vagyok az élő vizek
zubogó forrása,
én vagyok az örök élet!
Leleszi Balázs Károly
Bizalom
Mindenen át hogyan
segít?
Még nem tudom, hogyan,
csak hogy ígérete
szerint
és csodálatosan.
Elűzi-e az éjszakát
s hogyan? Csak azt
tudom,
hogy egy lépéshez mindig
ád
elég fényt az úton.
Szívem, ha Ő kezébe
vett,
békében nyugoszik.
Hogyan hordoz, hogyan
vezet,
az csak rá tartozik.
Németből fordította:
Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése