Ma
Május 4. Szerda, Mónika,
Flórián napja van.
Anyai-apai
törődés
Olvasmány: 1Thessz 2,7–12
Megfér-e egymással a szeretet és a
tekintély? Igen, de törekedni csak az elsőre kell. A másikat Isten adja, nem
harcolható ki.
„Mint Krisztus apostolai élhettünk volna
tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az
anya dajkálja gyermekeit. Mivel
így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten
evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi
fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg
ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Ti vagytok a tanúim és az Isten:
milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint
gyermekeit az apa, mindenkit egyenkéntintettünk és buzdítottunk, és kérve
kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és
dicsőségébe hív titeket.”
Magyarázat
„Ha nem ügyelek arra, hogy minden percben világos legyen az
adott helyzetben, ki is a főnök, akkor a fejemre fognak nőni (a beosztottaim, a
gyerekeim, a házastársam, a gyülekezetem).” „Ha nem követelem meg a három lépés
távolságot, nem fognak tisztelni.” Gondoltunk valaha hasonlót? Vagy ismerünk
olyan főnököket, szülőket, domináns házastársat, gyülekezeti vezetőket, akik ha
el akarnak érni valamit a rájuk bízottakban, erődemonstrációval indítanak, hogy
lássuk, kivel van dolgunk? Ez az elrettentés művészete. Így valóban el lehet
rettenteni a beosztottat a kérdezéstől, a gyereket az őszinteségtől, a
házastársat magunktól, a gyülekezetet a hittől. Rossz szándékból ered ez a
magatartás? Igen, sokszor abból. De nem minden esetben. Előfordul, hogy csak
nem ismertük még föl, hogy ez az eszköz, amivel el kívánjuk érni célunkat,
óemberi. Azt hisszük, gyengeség kéréssel élni az elvárás helyett, szelíden
szólni utasítás helyett, meghallgatni és figyelembe venni másokat a saját
elképzelésünk helyett. Alkalmazkodni uralkodás helyett. Ám, ha hagynánk
megszólalni magunkban a Lelket, rácsodálkoznánk, hogy kérésünk, szelíd hangunk,
mosolyunk, törődésünk véghez viszi azt, amit vasakaratunk sosem érhet el.
(Szommer Hajnalka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése