Ezékiel napjait éljük,
A száraz csontra ismét hús kerül.
Ma, Dávid szolgád napját látjuk
újra,
A dicséretnek, új templom épül.
Új aratás napja jött el,
A mezők már fehérlenek.
És mi, mint a szőlőskert munkásai,
Az Úr Igéjét, így hirdetjük ki.
Feladtad Méltó,
Nagy Neved
Feladtad méltó, nagy neved,
feládoztad az életed
Te formáltad azt kinek kezében
szenvedtél
Minden bűnöm, szégyenem, fennmaradt
a kereszten
Mégis újra élsz és Ura vagy
mindeneknek
Tiéd vagyok, megnyerted szívem,
Dicsérni akarlak szüntelen
És soha meg nem állok, úgy
szeretlek
Te vagy, ki értem adtad életed,
Hogy most szabaddá legyek
Hozzád száll a hangom már imádlak
Nagy Király
Felállok, hogy
dicsérjelek
Felállok, hogy dicsérjelek,
De térdre hullok előtted.
A szellemem rád éhezik,
De gyenge a testem.
Gyújts tüzet a lelkemben,
Formáljon, égjen bennem.
Te ismered az életem,
Hát gyújts tűzet, még
egyszer a szívemben.
Karjaiddal átölelsz,
Amint gyógyításod árad
felém.
Új életet lehelsz belém,
Mint egy forró, süvítő
szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése