Pünkösd Keresztény veresk

Jövel, Szentlélek!

Mint keret kép nélkül,

Cserép virág nélkül,

Olyan üres minden munkánk,

Ha nem Terád épül.

Nagyratörekvésünk,

Nekifeszülésünk

Összecsuklik, ha az erőt

Nem Te adod nekünk.

Lelkünk meg nem békül,

Éltünk meg nem szépül,

Építésünk összeomlik

Segedelmed nélkül.

Ahová mi lépünk,

Amihez mi érünk,

Elsorvad ott minden élet,

Ha Te nem jársz vélünk.

Lelkünk közepébe,

Éltünk lényegébe

Újjászülő akaratod

Ivódjék be végre!

Haszontalan harcok,

Csüggesztő kudarcok

Tűnjenek el s tündököljék

Rajtunk istenarcod!

Dömötör Ilona

Szentlélek hívása

Nélküled csak könyv a Bibliánk:
Talán szebb, különb, mint sok másik,
De Igévé tüzedtől válik.
Nélküled Jézus ember volt csak
És holtak maradnak a holtak,
De ha tüzed betölthet minket,
Megvilágítja értelmünket,
Látjuk Benne a Fiú-Istent.
Ki értünk odaadott mindent,
S legyőzve halált, bűnt és átkot,
Megváltotta a holt világot,
Hogy aki Megváltónak vallja,
Vele éljen, Ő úgy akarja.
S mi boldog tanúk, valljuk, éljük,
Mert üzenetét már jól értjük…
Jöjj Szentlélek, áradj ki reánk!

Nagy Kornélia

Pünkösd

Oldjad meg nyelvünket, és azt az ihletet,
Amelyből millió vértanú született
Gyújtsd pünkösdi lángra,
Hogy eltévedt nyájad, az igazi utat
Ismét megtalálja.

Arénára roskadt vértanuk szent vére,
Omolj a hitetlen világ tengerére,
Rázd meg a szíveket!
Taníts meg bennünket lángoló nyelveddel,
Mi az: szeretet…

Pünkösdi rózsákkal legyen telve a föld,
Krisztusnak öröme minden szívet betölt…
Pünkösd áldott napja
Csüggedő lelkünkben, magasztos emléked
Hitünk felgyullasztja.

Vezessetek minket, ti dicső seregek,
Akik lelkendezve, énekelve mentek,
Krisztusért halálba,
Hogy sóvárgó lelkünk az ígéret földjét,
Ismét megtalálja.

Sejtelmünk a jövő zúgó szárnyát hallja,
Szállj fölénk Szentlélek hófehér galambja;
Lelkünket szenteld meg,
Hogy földi életünk, örömét, békéjét,
Találja meg benned.

Kármel hegyén

A Kármel ormán csendes éjszakán
Búslakodik a ma tanítványa.
Szorgos munkával volt keze tele,
Csak eredményben van nagy hiánya.

Míg mindenütt viruló élet pezsdül
Őrálló szíve búsan kesereg.
Odakint derű, kacagás az élet:
Az ő szeméből fájó könny pereg.

Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyán
Égi tűz szállt le az emberekre,
Mely lángra gyújtott sok alvó szívet…
Uram! Ez ünnep ma nem lehetne?

Nem lehetne, hogy szent apostolok
Tüzes nyelvekkel szólnak az igét,
És mint Jézusnak bizonyságai
Új életet vinnének szerteszét?

Nem lehetne, hogy bűnét bevalló
Sokaság gyűlne a kereszt köré?
Isten sátora leszállna dicsőn
A melletverő bűnösök közé?…

Nem lehetne, hogy víz mozdulna meg
Fehérruhások serege fölött,
Timótheusok, Titusok, Pálok
Lennének a megváltottak között?

Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyán
Égi tűz szállt le az emberekre,
Mely lángra gyújtott sok alvó szívet…
Uram! Ez ünnep ma is lehetne!
Uram! Ez ünnep ma is lehetne!

Békefi Pál

Szentlélek, jöjj!

Szentlélek, jöjj, úgy vár a lelkem Téged!
Gyújtsd fel szívem, oly sok, benne a vétek.
Cseréld fel erőddel erőtlenségem;
Jöjj és szentelj meg, csak ez a kérésem.

Szentlélek, jöjj, úgy vár a lelkem téged!
Oly sokat szeretnék megvallani néked,
Hogy mindennap gúzsbaköt ellenségem;
De szentelj meg mégis: ez a kérésem.

Szentlélek, jöjj, úgy vár a lelkem téged!
Segíts, hogy eszközöd lehessek néked.
Vezesse szent kezed minden lépésem;
Szentelj meg, Uram… és nincs több kérésem.

Tamáska Gyula

Pünkösdre

Küldd Uram a tüzes nyelveket,
Hadd égessenek minden pogány elveket,
Minden mi múló, hamu legyen!
Tisztíts és formálj újra Istenem,
Míg életem nem lesz tükör,
Melyben a Te fényed tündököl.

Küldd, Uram, Lelked fuvalmát
Fújj el hamut, űzze lelkünk álmát,
Tanítson hangodat mindig meghallani
Neved mindenkor bátran vallani!…

Küldd Uram,… itt várunk csendben könyörögve,
Tekints kegyelemmel az értéktelen rögre.
S míg halkan Feléd száll az ima,
Megnyílik felettünk a menny kapuja.

Hallom az élet vize zúgását,
Küldd Uram, Lelked áldását.
Ahol a Te Lelked – ott a szabadság!
Nem választ el tőle mélység-magasság!
Lebegjen Lelked újból a mélység felett,
Válaszd el a múlót az öröktől szívünkbe bent,
Támassz a pusztában újból életet!

Pünkösdi Szél

Vad, konok dac volt bennem
minden új iránt,
Ész, szív bennem minden újat
mindig csak bírált.

Észokok, érvek, tények
nem bírtak vélem,
új emberem felett győzött
az ó szüntelen.

Győzött addig, míg egyszer
a titkos Erő
szélvészként csapott le rám,
földre teperő.

Honnan jött, hová ment?
Azt én nem tudom;
Csak azóta ott járok
már az új úton.

Pünkösdi szél, Te voltál!
Te tetted velem;
a Te munkád mindenütt
csodákat terem.

Újjászültél engem is!
légy érette áldott!
Szüld újjá, Uram, így
az egész világot!

Berek Péter

Pünkösd fényében

Pünkösd… Fényedben élek,
teremtő égi Lélek,
erőd gerjeszti lelkem,
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.

Az Ige, mint zsarátnok,
hűlő szívemben lángot
lobbantott, hála érte!
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a Krisztus vére!

Dicsőítsd Őt ma bennem,
Ki nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
Ki, érte mit se várván
megváltott vére árán
Istennek és Atyának.

Füle Lajos

Szélcsendben

Ó ez a csend, e Szél-csend, némaság!
Nem hallani a megtérők szavát,
az újszülöttek hálaénekét.
Kérés, könyörgés nem volt még elég?
Mióta szól már mindenütt Igéd,
s áldás-esőre nem nyílik az ég.

Hatalmas Isten, Megváltó Urunk,
szánj meg, segíts meg, mert elárvulunk!
Rút bűneinkkel roskadunk Eléd,
mert életünkben annyi kár, szemét!
Orcánkra égtek szennyek, tegnapok…
Adj újra nekünk bűnbocsánatot!
Hitünk kicsiny bár, hálánk is kevés,
de kérve kérünk áldást, ébredést,
és várjuk, hogy majd kél, hogy újra kél,
a Szél, a Szél, a bibliai Szél!

Füle Lajos

Pünkösd ünnepe

Tűzvörös fényben ébred a reggel,
pünkösdi rózsák, nyílnak selymesen.
Szirmaikon harmat gyöngye csillog,
ünnepelve, pünkösdvasárnapot.

Ma is felragyog az ünnep fénye,
nem halványítják, tűnt ezredévek.
Uram, a Te nagy- nagy szereteted,
ma is kiárad, hívő népedre.

Mint ígérted, a drága Szentlélek,
eljön ma is, tán nem zúgó szélben,
nem, mint lángolva égő tűznyelvek,
de szent, égi lángot gyújt szívekben.

Halandó test Isten temploma lesz,
megtisztulva, nemet mond a bűnnek.
Benne már csakis jó gyümölcs terem,
önző régi én megfeszíttetett.

Átformálja a krisztusi Lélek,
hasonlóvá lesz Krisztus képéhez.
Él benne az isteni szeretet,
sugározza azt környezetének.

Schvalm Rózsa

Élő kövek között

Élő kövek között,
szabadon, mint a szél,
árad a Szent Szellem,
s hívő lelkekbe tér.

Lobban, mint égi láng,
fényt gyújtva szívekben,
gyarló emberlétet
betölt erejével.

Megújít szíveket,
régi kőszív helyett,
s benn égi fény ragyog,
betölti szeretet.

A múlt önző, büszke
öntudata helyett,
öröm és békesség.
bölcs istenfélelem.

Schvalm Rózsa

Tüzes nyelvek szálltak le akkor ott…

Azon az első pünkösdi napon,
miként szélroham, zúgás hallatszott.
Tüzes nyelvek szálltak le akkor ott,
s nyelveken szóltak az apostolok.

Szavaikból lélek tüze lángolt,
háromezer ember csatlakozott.
Krisztus akkor, ott nagyon közel volt,
és a hívők száma gyarapodott.

Küld el Uram, ma is e szent lángot,
hogy szívünkben égi tüzet gyújtson,
hogy benne a szeretet lángoljon,
és általa fényed sugározzon.

Schvalm Rózsa

Tavaszi Zsoltár

A napsugár
tavasztüzétől
ha a parancs
megjött az égből,
s gyökérből gallyig
fut a nedv,

a tölgyrügy is
ledobja régi
zörgő, rezgő
megszáradt téli
lombját s tavaszi
lesz a kedv.

A Szentlélek
áldott tüzétől,
Úr irgalma
és kegyelméből
tisztulásig ha
jut a hit;

ó-emberünk
leomlik rólunk,
újjá leszünk,
és jó kovászként
keleszti az Úr
fiait.

Fű, fa, virág,
újjászült lélek
kivirul és
él Istenének,
ha új tavaszt ért
életed;

Virágozz, nőjj
és gyümölcsözzél,
megigazulj
ott a keresztnél
és nyerjél
örök életet

Dr. Kubacskai Béla

Hiszek a Szentlélekben

Hiszem,
hogy megszabadít előítéleteimtől.
Hiszem,
hogy megváltoztatja szokásaimat.
Hiszem,
hogy legyőzi közömbösségemet.
Hiszem,
hogy szeretettel tölti el lelkemet.
Hiszem,
hogy megállít a rossz előtt.
Hiszem,
hogy felbátorít a jóra.
Hiszem,
hogy legyőzi szomorúságomat.
Hiszem,
hogy szeretettel tölt el Isten igéje iránt.
Hiszem,
hogy elveszi kicsinyhitűségemet.
Hiszem,
hogy megerősít szenvedésemben.
Hiszem,
hogy áthatja egész lényemet.

(Karl Rahner katolikus teológus imája, 1904-1984)

Jöjj, Szentlélek!

Szólít a dallam, jöjj, égi Tűz!
Hintsd ránk a fényt, ami bűnt elűz.
Úgy kell ma nékünk a drága Láng!
Bajverte híveid szánva-szánd.
Jöjj, drága Szentlélek, adj új erőt,
Nélküled bús és szegény a föld.

Szólít az ének, szállj, szent Galamb!
Elnémul most minden földi hang.
Tárt szívvel várunk, költözz belénk,
Add vissza nékünk a szép reményt.
Tenélküled létünk a porba hull.
Általad győzünk. Te légy az Úr!

Gerzsenyi Sándor

PÜNKÖSD     

A pünkösd jő - de meg nem érti titkát

a szív, amelyben még az Úr nem él;

Itt a tavasz, - bimbófejük kinyitják

a kis virágok, zöldül a levél.

Mit ér, ha a természet újra éled,

a föld örül, madárka énekel,

de a szívünkben még az égi Lélek

élet tavaszát nem költhette fel?

Ha szívünket a Lélek át nem hatja,

hervadt virág csak minden ünnepünk,

Hiába volt a szent karácsony napja,

a húsvét fénye föllángolt - s letűnt.

Az Úr csak egyszer járt itt lenn a földön,

értünk csak egyszer halt kereszthalált,

De kell, hogy pünkösd újra s újra jöjjön,

mert életet csak Isten Lelke ád.

Ismeretlen szerző

(Mustármagok c. verskötetből)