Napi áhítat

Ma Május 15. Vasárnap, Zsófia, Szonja napja van.

Pünkösdvasárnap

A tanítványok erőforrása


Olvasmány: ApCsel 1,4–8

Vágyj belső erőre, arra, hogy Isten Lelke éljen és mozduljon benned.  Akkor mindenhez lesz erőd.
„Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, 5hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” 6Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” 7Így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. 8[Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek], és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”
Adjunk hálát a Szentlélek munkájáért!
 (1Kor 12,12–21)

Magyarázat:
A világtörténelem egyik legnagyobb ígéretének közeli beteljesedését hirdeti meg a halálból feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztus. Kaptok Szentlelket! Napokon belül. És mi jut a tanítványok eszébe? Mikor lesz Izrael királysága helyreállítva?
A tanítványok még mindig nem értik a jézusi királyság természetét és mibenlétét. Még mindig földhöz ragadt módon gondolkodva szemlélik és hallgatják mindazt, amit a Mester mond. Úgy tűnik, a jézusi ígéret jelentőségét nem értő tanítványok szemében kevésbé fontos, amit az Úr mond. Vágyaik arra irányulnak, hogy mi jöhet még a mennyből, mit kaphat még az ember. Feladatról, küldetésről nem úgy gondolkodnak, mint Jézus maga. És még mindig, a Mester türelmesen, a következő leckét szelíden és pontosan megfogalmazva kezeli az emberi lélek korlátozottságát. A Lélek kitöltése előtt természetes volt ez a sajátos lelketlen szemlélet az embertől, még ha tanítvány is, de ha a Lélek betölt, tanúvá tesz, csak várd engedelmesen!
Az Úr Jézusnak ez a kedves türelmessége a mi egyetlen reményünk ma is. Lelki lehet gondolkodásunk és világlátásunk, ha az elküldött Szentléleknek engedelmeskedünk.

(Katona Béla)

Puszta Sándor:

A szentlélek himnusza

A Lelket várom, a Nagyszerűt,
Mi Szépségekben szíven üt.
A Lelket, ki az Atyától lett
S a vizek felett lebegett.
A Lelket, akiben élet forr,
És rózsáival teleszór…
A Lelket, mely gyújt, csodát mível,
És betölt kegyelmeivel.
Mi föntről, egekből árad át,
Az örök élet áramát.
Mi telít, ürít és újra tölt
És újjászületik a Föld!

A Lelket várom, az Ihletőt,
Ki megvigasztal szenvedőt,
Ki megihleti az alkotót,
Akartat velünk minden jót!
Ő áll mögötted, ha verset írsz,

Ha víg vagy és ha sírva sírsz.
És rádcsorog, mint hű, szende fény,
Mint piros szárnyú költemény.
A Lélekre várok, lesem én,
Mely örök ifjú, sose vén.
Ifjabb, akár e zengő tavasz
És szirmaival behavaz.

A Lelket várom, dús égi Szél,
Ott fú, hol akar és beszél.
Mond kimondhatatlan szavakat
És kormányoz világokat.
Mint Isten zord villáma repül,
Pápák szavára települ.
Zúgó Vihar, mi úgy rohan át,
Hogy elgörbülnek a koronák.
Mint irgalmas szellő lengedez,
Békéjével simít, legyez.
Megkérem, mondjon majd értem szót,

Védje az egyedülvalót.
Velem, veled, és vele legyen,
Hogy minden ember szent legyen!
Legyen, aki víg s ki bús, az is,
S legyenek mind a holtak is…

A Lelket várom, Vigasztalót,
Hogy szóljon és mondja azt a Szót,
Mi tisztán a Lélekből való,
S egyedül örökkévaló!
Amely minden szóba beleszól,
Melyre a cédrus meghajol,
Amely száll a Libanon felett,
És Kérdés is, meg Felelet!
Amely zengve zúg és zúgva zeng,
Magasságban s a mélyben lent!
Ki az Infernókban s Poklokon,
Az egyedüli Hatalom!
És ki egyedüli Úr csupán,
Pecsét, az Isten trónusán!