Református énekek
56. Kegyelmezz meg nekem, én Istenem
Könyörgés üldöztetésben
Genf, 1562
1. Kegyelmezz meg nekem, én Istenem, Mert az ember igen kerget engem, Nagy hatalommal támad elle -nem, Hogy engem elejthessen. Sok ellenségim háborgatnak szörnyen, Elszánták, hogy bényeljenek hirtelen, Úr Isten, én ilyen nagy félelmemben Benned reménységem!
2. Én az Úr Istenben dicsekedem, Szent Igéjében nem kételkedem. Mit tehetne az ember énnekem, Aki kerget engemet? Visszafordítják az én beszédemet, És naponkint abban hányják eszüket, Hogy nékem szerezzenek veszedelmet, Csak gonoszt gondolnak.
3. Énellenem ők összejárulnak, Hogy megkapjanak, azon forgódnak, És életemtől megfoszthassanak: Ez minden ő szándékuk. A gonoszságban nagy ő bizodalmuk, Azt vélik, hogy jól leszen minden dolguk, De haragod ha esik, Uram, rajtuk: Őket mind levered.
4. Minden futásimat megemlíted, Könnyhullatásim tömlődbe szeded: A te könyveidbe fel is jegyzed Minden én ínségemet. Könyörgésemet midőn hozzád nyújtom, Ellenségimet ottan futni látom, Mert velem vagy, és te vagy megtartásom, Kegyelmes Istenem!
5. Úr Isten, Fölségedet dicsérem, És szent igédet nagynak becsülöm; Áldom az Urat, míg lesz életem, Bízván ő beszédében. Reménységemet vetem az Istenben, Irgalmasságára nézek szüntelen, Azért félelmem senkitől nem leszen: Ki árthatna nékem?
6. Szent fogadásom tartja azt nékem, Hogy jóvoltodért neved dicsérjem, Mert kegyelmesen megmentéd lelkem A halál köteléből. És lábaimat megtartád eséstől, Hogy én élhessek tenéked kedvesül; Az élők fényes világában szentül Járjak teelőtted.
Béza T., 1519–1605
Genf, 1562
1. Kegyelmezz meg nekem, én Istenem, Mert az ember igen kerget engem, Nagy hatalommal támad elle -nem, Hogy engem elejthessen. Sok ellenségim háborgatnak szörnyen, Elszánták, hogy bényeljenek hirtelen, Úr Isten, én ilyen nagy félelmemben Benned reménységem!
2. Én az Úr Istenben dicsekedem, Szent Igéjében nem kételkedem. Mit tehetne az ember énnekem, Aki kerget engemet? Visszafordítják az én beszédemet, És naponkint abban hányják eszüket, Hogy nékem szerezzenek veszedelmet, Csak gonoszt gondolnak.
3. Énellenem ők összejárulnak, Hogy megkapjanak, azon forgódnak, És életemtől megfoszthassanak: Ez minden ő szándékuk. A gonoszságban nagy ő bizodalmuk, Azt vélik, hogy jól leszen minden dolguk, De haragod ha esik, Uram, rajtuk: Őket mind levered.
4. Minden futásimat megemlíted, Könnyhullatásim tömlődbe szeded: A te könyveidbe fel is jegyzed Minden én ínségemet. Könyörgésemet midőn hozzád nyújtom, Ellenségimet ottan futni látom, Mert velem vagy, és te vagy megtartásom, Kegyelmes Istenem!
5. Úr Isten, Fölségedet dicsérem, És szent igédet nagynak becsülöm; Áldom az Urat, míg lesz életem, Bízván ő beszédében. Reménységemet vetem az Istenben, Irgalmasságára nézek szüntelen, Azért félelmem senkitől nem leszen: Ki árthatna nékem?
6. Szent fogadásom tartja azt nékem, Hogy jóvoltodért neved dicsérjem, Mert kegyelmesen megmentéd lelkem A halál köteléből. És lábaimat megtartád eséstől, Hogy én élhessek tenéked kedvesül; Az élők fényes világában szentül Járjak teelőtted.
Béza T., 1519–1605
57. Irgalmazz, Uram, irgalmazz nekem
Bizodalom veszedelemben
Genf, 1562
1. Irgalmazz, Uram, irgalmazz nekem, Mert tebenned bízik az én lelkem! Több segedelmem sehol nincsen nékem! Szárnyadnak árnyékában védelmem, Míg veszedelmem eltávozik tőlem.
2. Én a felséges Istenben bízom, Ki jóra vezérli minden dolgom; Segedelmet küld alá ínségemben. Az ellen lészen nékem oltalmam, Aki engem kerget, hogy benyelhessen.
3. Én nyelvem és lantom már serkenj föl, Véletek ím a hajnalt keltem föl! Jó reggel én is ágyamból fölkelek, És éneklek nagy dicsőségedről. Téged, Uram, minden népnek hirdetlek!
4. Mert nagy jóvoltod, örök irgalmad És igazságod az égig fölhat! Nagy dicsőséged láttasd meg az égen, És jelentsd meg nagy hatalmasságod Az embereknek mind az egész földön!
Béza T., 1519–1605
Genf, 1562
1. Irgalmazz, Uram, irgalmazz nekem, Mert tebenned bízik az én lelkem! Több segedelmem sehol nincsen nékem! Szárnyadnak árnyékában védelmem, Míg veszedelmem eltávozik tőlem.
2. Én a felséges Istenben bízom, Ki jóra vezérli minden dolgom; Segedelmet küld alá ínségemben. Az ellen lészen nékem oltalmam, Aki engem kerget, hogy benyelhessen.
3. Én nyelvem és lantom már serkenj föl, Véletek ím a hajnalt keltem föl! Jó reggel én is ágyamból fölkelek, És éneklek nagy dicsőségedről. Téged, Uram, minden népnek hirdetlek!
4. Mert nagy jóvoltod, örök irgalmad És igazságod az égig fölhat! Nagy dicsőséged láttasd meg az égen, És jelentsd meg nagy hatalmasságod Az embereknek mind az egész földön!
Béza T., 1519–1605
58. Ti tanácsban ülő személyek
Igaztalan ítélkezés ellen
Genf, 1562
1. Ti tanácsban ülő személyek, Kik zúgolódtok ellenem: Mondjátok csak meg énnekem, Ha igaz e, amit beszéltek, És ha igazat ítéltek, Ádámtól származott népek?
2. Sőt ha ember jól megtekinti: Álnoksággal jár szívetek, Mér hamis fonttal kezetek; Nincs dolgotoknak tökéleti. A gonoszok eltévedtek, Mihelyt anyjuktól születtek.
3. Végre is azt mondhatja minden, Hogy jó az igaznak dolga, Sok és nagy az ő jutalma. Azt vegye mindenki eszében, Hogy Isten mindent megítél, Aki gonoszul vagy jól él.
Béza T., 1519–1605
Genf, 1562
1. Ti tanácsban ülő személyek, Kik zúgolódtok ellenem: Mondjátok csak meg énnekem, Ha igaz e, amit beszéltek, És ha igazat ítéltek, Ádámtól származott népek?
2. Sőt ha ember jól megtekinti: Álnoksággal jár szívetek, Mér hamis fonttal kezetek; Nincs dolgotoknak tökéleti. A gonoszok eltévedtek, Mihelyt anyjuktól születtek.
3. Végre is azt mondhatja minden, Hogy jó az igaznak dolga, Sok és nagy az ő jutalma. Azt vegye mindenki eszében, Hogy Isten mindent megítél, Aki gonoszul vagy jól él.
Béza T., 1519–1605
59. Szabadíts meg engem, Úr Isten
Könyörgés szorongattatásban
Genf, 1562
1. Szabadíts meg engem, Úr Isten, És tarts meg ellenségim ellen! Mentsd meg azoktól életem, Kik feltámadtak ellenem! Oltalmazz meg a hamis néptül, Ki én veszedelmemnek örül És szomjúzik ártatlan vért! Ments meg attól szent nevedért!
2. Én ellenségimnek ereje, Kezedben minden tehetsége. Benned bízom, én Istenem, Mert te vagy én segedelmem. Az Isten jóvoltát jelenti, Nyavalyámnak elejét veszi, És megláttatja énvélem, Hogy elvész én ellenségem.
3. Mert te vagy, Uram, én oltalmam, Reménységem és bizodalmam: Azért, ó, én erősségem, Mindenütt neved dicsérem, Hogy nekem az én szükségemben, Segedelmem vagy ínségemben; Te vagy én erős kőváram, Kegyességed nagy énhozzám.
Béza T., 1519–1605
Genf, 1562
1. Szabadíts meg engem, Úr Isten, És tarts meg ellenségim ellen! Mentsd meg azoktól életem, Kik feltámadtak ellenem! Oltalmazz meg a hamis néptül, Ki én veszedelmemnek örül És szomjúzik ártatlan vért! Ments meg attól szent nevedért!
2. Én ellenségimnek ereje, Kezedben minden tehetsége. Benned bízom, én Istenem, Mert te vagy én segedelmem. Az Isten jóvoltát jelenti, Nyavalyámnak elejét veszi, És megláttatja énvélem, Hogy elvész én ellenségem.
3. Mert te vagy, Uram, én oltalmam, Reménységem és bizodalmam: Azért, ó, én erősségem, Mindenütt neved dicsérem, Hogy nekem az én szükségemben, Segedelmem vagy ínségemben; Te vagy én erős kőváram, Kegyességed nagy énhozzám.
Béza T., 1519–1605
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése