Keresztény versek

Pierre Corneille

SZÓLJ, SZÓLJ HOZZÁM, URAM...

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"
Így mondom, mert magam rég annak érezem.
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat!
Hû szívvel szüntelen, hû szívvel szüntelen.

Adj Lelkedbõl erõt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat s minden parancsodat.
Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem
Szent igazságodat, szent igazságodat.

Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra,
A bölcs nem fejti meg törvényedet sohsem;
Te fejted meg nekünk, te, hû szíveknek Atyja,
Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek
És fennen hirdetik felséges rendedet,
Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet,
De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

Szólj, szólj én Istenem! -- szól hangodból a jóság,
A lelkem megfeszül s a hallásban segít,
És szódban meglelem az örökkévalóság
Jó édességeit, jó édességeit.

Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek,
Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erõ;
Szólj, dicsõséged úgy még szebben tündökölhet,
És mindörökre nõ, és mindörökre nõ.
Ford: Áprili Lajos 

Hézser Zoltán​

A KULCS 

Minden léleknek kulcsa van
Magától ki nem nyílik.
Kulcs nélkül bezártan marad,
Hiába is feszítik!

Bármely kísérlet mit sem ér,
Csak összezárul jobban,
De nyílni kezd, ha érzi, hogy
Egy szív érte is dobban.

Ha megnyitod a szíved úgy,
Hogy szereteted árad:
Ki tárul minden lélek, mert
A lelkek erre várnak!

Pecznyík Pál

TEREMTŐ SZÓ!

Isten szava oly nagy erő, 
melyre egy világ jön elő! 
Ő csupán annyit mond: legyen, 
és megmozdul a végtelen. 
A semmi, íme, testet ölt, 
látható lesz az ég, a föld. 
Szavára víz, özönné lesz, 
földön minden élet elvesz. 
Szól: szavát nem vonja vissza, 
a víz, tengerbe tér vissza. 
Isten szava örök, áldott, 
kormányozza a világot. 
Bolygónk, nem suhan céltalan, 
Istennek vele célja van. 
Mert föld felett és föld alatt, 
szava nyomán, élet fakad. 
És, hogy lássuk: szava élet, 
Szent Fiában, emberré lett! 
Megszánt minket, testet öltött, 
nem sajnálta, mit ránk költött. 
Ám költ ránk még ennél többet, 
létre hoz új eget, földet! 
Atyánk szava, mely Alkotó, 
új földön lesz majd átható. 
Testet öltve, ott lesz helye, 
látjuk Őt, beszélünk Vele. 
Csodák földjén, csodás fényben 
osztozunk majd örömében. 

Hűség

Rejtekében köntörfalaknak

Ne ajnározz feltőn magadnak!

A szívet oda kell adni

Valakit vele átkorolva,

S önzetlenül lemondva róla...

- Másképpen nem tudsz hű maradni.

Ha önként, s nem kényszerből adtad

Ajándékaid – szép szavaknak

Virág csokrát, fénylő mosolyát,

Áldozol velük önfeledten,

S míg szíved lüktet át e tetten,

- Meg van vetve égi nyoszolyád!

Akkor is, ha csalódnál benne,

Akkor is, hogyha hűtlen lenne

Az a másik, - s volna száz okod...

Szeresd legalább ezt a hármat:

Gyermeket, szülőt, házastársat...

-  Még akkor is, amikor vádolod!

Ha majd keserű lesz az édes,

S feszülnének közétek éles

Elidegenítő part-falak...

A magad szemének se higgyél,

Oltalmazd, kíméld, mentsd, amíg él.

- A szeretet akkor nagy, ha vak!

Mondjanak reá mások átkot.

Te csak mellette fogjál pártot,

Megbocsátón mindent feledve...

Inkább átokká légy te érte,

(ahogyan Pál is esdve kérte)

-  De lelkét, egy lelket megmentve!

                    Sárkány András  (Hozsannázó napok, II. 296)

HÉT JÓ TANÁCS 

Hogy megtanítsanak békében élni egy fedél alatt

1. Hidd el, az egész házban nem akad

ügyefogyottabb, alkalmatlanabb,

haszontalanabb nálad.

ne mondd el senkinek

de Isten előtt vállald,

s vallja gyermeki módon szíved.

2. Mert így van, - ne feledd egy percre sem–

szolgálj, segíts mindenkit szívesen,

mint mindenek szolgája, sohse tétlen…

Csendesen, mosolyogva, észrevétlen.

3. De te másoktól ugyanezt ne várd!

Ha megvetnek, ha senki meg se lát,

ha mindenünnen kifelejtenek,

természetes! – várhatsz-e egyebet,

ha mélyen hiszed, hogy más nem jár neked?

4. Amilyen vagy, mindennel be kell érned,

hisz ha kevesebb a legkevesebbnél

akkor is több, mint amit érdemelnél.

5. Mindez a te kötelességed. Figyelj!

Hogy mi a többié, s hogy végzi el,

azon soha meg ne botolj, akadj,

hisz a ház vezetője nem te vagy.

6. Mit a többi mond és tesz, legyen bármi

igyekezzél mind jóra magyarázni.

7. S ha úgy találod szeretetlenek

a többiek kurtán bánnak veled,

hidd el, rossz szándék nem vezeti őket,

csak a Sátán ólálkodik körülötted,

hogy tőrbe ejtsen téged

s hogy elfeledtesse szegénységed.

Járj túl az eszén,

s mások mérlegelését abbahagyva,

fordítsd szemed gyorsan szegény magadra!

Szívedbe akkor csend száll és alázat.

Így töltheti be békesség a házat.

  Tersteegen után -Túrmezei Erzsébet