Keresztény énekek

Református énekeskönyv

Aki nem jár hitlenek tanácsán

Kétféle életút
Bourgeois L., Strasbourg, 1539

1. Aki nem jár hitlenek tanácsán, És meg nem áll a bűnösök útán, A csúfolóknak nem ül ő székében, De gyönyörködik az Úr törvényében, És arra gondja mind éjjel, nappal: Ez ily ember nagy boldog bizonynyal.
2. Mert ő olyan, mint a jó termőfa, Mely a víz mellett vagyon plántálva, Ő idejében meghozza gyümölcsét, És el nem szokta hullatni levelét; Ekképpen amit ez ember végez, Minden dolgában megyen jó véghez.
3. De nem ígyen vannak a gonoszak; Hanem mint az apró por és polyvák, Melyek a széltől széjjelragadtatnak: Így az ítéletben meg nem állhatnak A gonoszok és kik bűnben élnek, Az igazak közt helyet nem lelnek.
4. Mert az Isten ismeri útukat, Az igazaknak érti dolgukat; Azért mindörökké ők megmaradnak; De akik csak a gonoszságban járnak, Azoknak nyilván mind elvész útuk: Mert Istennek nem kell az ő dolguk.
Marot K., 1496–1544

2. Miért zúgolódnak a pogányok?

Isten Felkentjének diadalmas uralkodása
Bourgeois L., Genf, 1542

1. Miért zúgolódnak a pogányok? Mit forgatnak ő bolond elméjükben? A földi népeknek mi szándékok? Csak hiába valót űznek szívükben. E világi királyok egybegyűlnek, A fejedelmek tanácsot tartnak, Az Isten ellen erős kötést tesznek, És az ő Krisztusára támadnak.
2. Nagy fennen mondják: mit késünk ezzel? Jer, szaggasuk el ezeknek kötelét, És minden igájukat rontsuk el, Ne viseljünk többé rajtunk effélét! De az Úr Isten a magas mennyekben Csak neveti dolgukat azoknak, Csúfolja őket, ülvén szent székében, Kinek ezek semmit nem árthatnak.
3. Szolgáljatok e hatalmas Úrnak Jámbor élettel, igaz félelemmel, Örvendezzetek ő nagy voltának, De ezek is légyenek rettegéssel: Csókoljátok e néktek küldött fiat, Hogy erősen meg ne haragudjék; El ne mulasszátok parancsolatját, Mert szörnyűképpen el kell vesznetek!
Marot K., 1496–1544

3. Ó, mely sokan vannak, Akik háborgatnak

Reggeli ének nehéz időkben
Bourgeois L., Genf, 1551

1. Ó, mely sokan vannak, Akik háborgatnak Engemet, én Istenem! Nagy sok ellenségim És sok gyűlölőim Tusakodnak ellenem. Sokan azt állítják, Lelkemről azt mondják: Elveszett ennek dolga, Segítsége nincsen, Mert elhagyta Isten, Így szólnak bolond módra.
2. Mert te, én Istenem, Paizsom vagy nekem, Ki életem megmented, És nagy tisztességre, Fejem dicsőségre Idővel fölemeled. Tehozzád, Úr Isten, Kiáltok szüntelen, És te megvidámítasz; Meghallgatsz kedvedből, Sion szent hegyéről Nagy segedelmet nyújtasz.
3. Ha ágyamban nyugszom, Csendesen aluszom, nincsen semmi félelmem. Midőn felserkenek, Semmit sem kesergek, Mert Isten őriz engem. Ha százezer népek Mind körülvennének Jobb és bal kezem felől, Ha rám ütnének is, Nem rettegnék mégis Semmi veszedelemtől.
4. Kelj föl, Uram, tarts meg, Ellenségim vond meg, Megtörvén ő fogokat! Mind összepaskolod És arcul csapdosod Az Isten-utálókat. Csak te vagy az Isten, Ki minden szükségben Meg tudsz szabadítani, Ki a te sereged Megtartod, szereted, És meg szoktad áldani.
Marot K., 1496–1544

4. Én igazságomnak Istene

Esti ének nehéz időkben
Bourgeois L., Genf, 1542

1. Én igazságomnak Istene, Hallgasd meg én kiáltásom! Szánj meg és tekints ínségemre, Te vigy engemet tágas helyre, Midőn itt szorongattatom! Ti nagy urak, míglen gyaláztok Engemet tisztességemben? És ily hívságban míg maradtok? Hazudozásra mit vágyódtok? Mit gyönyörködtök ezekben?
2. De vegyétek jól eszetekbe, Hogy az Úr Isten engemet Bévett kedvébe, kegyelmébe, Csuda mód megmentett engemet, És meghallja kérésemet! Rettegjetek hát és lássátok, Hogy ellene ne vétsetek; Magatokat meggondoljátok, Az ágyasházban ha nyugosztok, Hogy lehessen csendességtek!
3. Az igazak áldozatjával Áldozzatok az Istennek; Jó élettel és igazsággal, És az Istenben bátorsággal Bízzatok és örvendjetek! De sokan mondják azt minékünk: Ki vezérl minket a jóra? Azért téged, Úr Isten, kérünk, Mutasd kegyes orcádat nékünk, Jöjjön el az áldott óra!
4. Mellyel inkább vigasztalsz engem És örvendeztetsz szívemben, Hogynem kiknek sok mustjok terem, Búzájokkal rakva sok verem, Mikkel élnek bőségesen. Azért élek jó békességben, Fekszem, aluszom kedvemre, Uralkodván lakom földemben Bátorságos örvendezésben, Mert az Úr vigyáz éltemre.
Marot K., 1496–1544